"Decibel (dB)": arány logaritmikus skálán
Everything is relative.
Mottó: "Baj van a füleddel , ha nem érted mi a decibel."
A relatív (hang)teljesítmény mérésére és összehasonlítására "keletkezett" eredetileg ez a skála, A. G. Bell-rõl elnevezve.
( Invented by engineers of the Bell Telephone Laboratory, it was originally called the transmission unit or TU, but was renamed in 1923 or 1924 in honour of the laboratory's founder and telecommunications pioneer Alexander Graham Bell.
Martin, W.H. : "DeciBel - the new name for the transmission unit". Bell System Tech. J. , January, 1929.
Prior to 1923, tel[efon]co[mpanie]s used a "standard cable mile" (SCM) characteristic to figure signal losses in telephone wiring. In 1923, W. H. Martin of Bell Labs defined the Transmission Unit (TU) to replace the SCM as well as Harvey Fletcher's SU which he defined as a minimum perceptable change in sound level. By 1929, Martin called the TU the decibel, as one tenth of a unit named for Bell. )
Köztudottan a fül "igen érzékeny", nagy dinamikát visel el és közel logaritmikus átvitelû. A méréstechnikában ennél szélesebb körû a decibel használata. Itt röviden az alapismereteket foglaljuk össze.Definíciók, oda-vissza
Két teljesítmény-szint aránya dB-ben:
és Gyakran praktikusabb P = U2/R (ahol U: effektív érték) felhasználása:
Érdemes megjegyezni: 10dB éppen 10:1 teljesítmény aránynak felel meg, és ez az egyetlen pont, ahol megegyezik a "dB " és az "arány" számértéke.
Ha a teljesítmény felére csökken, az -3 dB változást jelent.
és
Ha +6 dB-lel változik a feszültség, akkor a kétszeresére nõtt.
Igen nagy
átfogást szemléletes skálán ábrázol
a decibel.
Például
az 1kV és 1m
V közötti tartomány 109:1 arányt
jelent, ami csak 180 dB terjedelem. (A lineáris
skála nem mutatja meg jól a szélsõséges
értékeket; ezek megjelenítése viszont
gyakran szükséges, mint pl. spektrum analízisnél
a kis torzítások kimutatása.)
Az egyenletes dB
skála konstans arányú lépték,
pl. 20 dB növekmény 10:1 arány
t fog át.
2:1 ® 6dB (ezt jegyezzük meg: log( 2 ) @ 0,3)
4 = 2
× 2
®
6 + 6 = 12 dB (mert tudjuk, hogy log(
x ×
y ) = log(
x ) + log(y), vagyis szorzás helyett
összeadás )
8 = 2
× 4
®
6 + 12 = 18 dB
9 ("8
®18dB és
10 ®
20dB között", lineáris interpoláció
val) ®
19dB
3 ( 9=3
× 3
, másképp:
, ezért) ®
9.5dB
6 = 2
× 3
®
6 + 9.5 = 15.5 dB
5 ("4 és 6
között", interpolációval)
®14dB
7 (interpolációval)
®
17dB
|
|
|
|
4(=2.2) |
|
6(=2.3) |
|
8(=2.4) |
|
|
|
|
|
|
12.04 |
|
|
|
|
|
|
Kérdés: 20:1 arány mennyi dB-ben? Válasz: 20 = 2 ×10 ® 6 + 20 = 26 dB.
Például: 12/2 = (3 × 4) × (1/2) = 6 ® 9.5 + 12 - 6 = 15.5 dB
A felbontás (ami durván: két egymáshoz közeli érték megkülönböztethetõségét jelenti), fontos méréstechnikai jellemzõ. Értékét 1-nek véve és a tartományban mérhetõ maximális értékhez viszonyítva, jól jellemzi a mérési eljárás relatív érzékenységét.
Például, 4000 digit
(számjegy) tartományú DVM (Digitális VoltMérõ)
névleges felbontása 4000:1, vagyis 72 dB
. Ennek reciprokaként is specifikálják ezt az
adatot, ugyanazt tehát másképp: a felbontás
1 a 4000-bõl , azaz -72 dB.
Másik példa:
n bites analóg-digitális(A/D) átalakító
2n különbözõ mérõszámot
generálhat, 20×
log(2n/1) = 6×
n, azaz "bitenként 6 dB
" a dinamika javulás.
Megjegyzés: a felbontást
gyakran %-ban (% = 10-2), az "igen
jó" felbontást pedig ppm-ben is mérik
(ppm : parts per million =
10-6 ).
Hiba és decibel
Kétféle módon is szokás a hibát dB-ben megadni; szerencsére maga az érték-nagyság tájékoztat az értelmezésrõl.
A hagyományos additív hiba modell szerint
"mért érték = mérendõ(x) ± hiba(H)"
(1 ) A hibás érték [azaz a mért érték (x ± H)] aránya a helyes (x) értékhez:
Ez az arány tehát
1-hez közeli értékû, ezért ilyenkor
0dB -hez közeli az eredmény,
és "amennyire 0dB, annyira
hibátlan". Az elõjel követi a hiba elõjelét,
a log függvény nemlinearitása miatt viszont
az eltérõ elõjelû értékek nagysága
különbözik (jól érzékelhetõen
nagy h esetén).
"Abszolút" decibel értékek, referencia szintek
A decibel, definíciója szerint, két érték arányát reprezentálja, tehát relatív "egység". Ha rögzítjük a referencia nagyságát, akkor alkalmas "abszolút" teljesítmény vagy feszültség érték megadására is:
illetve
Általában a megnevezésrõl (az elõre megkötött értékre utaló jelbõl) ismerhetõ fel az alkalmazott referencia.
(1 ) dBm (teljesítmény "egység"):
és
A teljesítményt
disszipáló ellenállás érdektelen.
Ennek konkrét értéke akkor szükséges,
ha a teljesítmény megadását feszültség
mérésre vezetjük vissza, azaz P[W]
= U2/R és U =
effektív érték; ha például
R = 50W
, akkor
1W teljesítményû
jel +30 dBm szintû. (Használatos a P
REF = 1W értékkel definiált
dBW "egység" is.)
és
Érdektelen az impedancia. Persze, konstans dBV különbözõ impedanciákon eltérõ teljesítményt "szállít".
-120 dBV értékû
az 1 m
V feszültségû
jel. (Ha UREF=1
m V
, akkor az "egység" dB
m V
.)
P[dBm,600W ] = U [dBV] + 2.22, P [dBm,1200 W ] = U [dBV]- 0.79
(a
) 3.5 Veff feszültség ismeretlen
impedancián,
(b
) 0.2 Veff feszültség
150 W
-on,
(c
) 9 mW teljesítmény 75
W-on.
Válasz:
(b ) U[dBV] = -14, P[dBm,150 W ] = 20× log(0.2/0.3873) = -5.7
(c
) P[dBm] = 10×
log(0.009/0.001) = 9.5,
U [dBV] = P[dBm,75
W ]
- 11.25 = -1.75
dBu ("dee-bee-you"): u: unit or unterminated , feszültség referencia: U REF = 0.775 V
dBr :
r (= re): relative
, azaz az alkalmazáshoz külön adják
meg a referencia értékét ( vagy az a "0 dB
" alapján ismerhetõ fel!)
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
|
Függelék
(1) Emlékezzünk a (10-es alapú) LOGaritmus függvényre:
log(k.x) - log(x) = log( k), k = konstans
és speciálisan k = 2 ... oktáv, k = 10 ... dekád .
Könnyen belátható, hogy egy dekád on (" D") belül közelítõleg harmadolva kapunk oktáv okat ("O"):
ez grafikus ábrázolásnál hasznos tudnivaló.
Megjegyzés: igen nagy átfogásnál
gyakori az
1-2-5-10 szekvencia szerinti tartomány váltás,
ami gyakorlatilag oktáv lépés (2/1=2
, 5/2= 2.5, 10/5=
2 ). Ilyen például
oszcilloszkóp nál az amplitúdó
vagy idõalap skála beállítása.
és h << 1.
Praktikusan (mivel az eltérés h
2 nagyságredû, és maga a relatív
hiba h
<< 1)
mindegy, hogy melyik értelmezést használjuk.