Az
egér története
Cincog a kilobájt
Idén 35 éves annak a fadobozból, fogaskerekekbõl és elektromos érzékelõkbõl fabrikált szerkezetnek a prototípusa, amelynek szülõatyja, egy amerikai számítógép-fejlesztõ, nem kevés fantáziával az egér nevet adta. A barkácsolás olyannyira sikeresnek bizonyult, hogy a világ elektronikus egérpopulációja túlhaladta a 300 millió "egyedet".
"Megtöri a komputertechnikai eszközök rideg mérnöki sarkosságát, felvidítja a szemet, kézbe lehet fogni, babusgatható, emberközeli, a lakás, hivatal meghitt darabja, a számítógép keze, rajta keresztül léphetünk valódi kapcsolatba a komputerrel" fejtette ki egérrajongása okait az amerikai cyber-teoretikus Douglas Ruhskoff a Wired címû szakmagazin "Miért kell szeretni az egeret?" körkérdésére válaszolva. S valóban, a komputeripar széles kínálatában a mahagóni borítású, a selymesen lágy gumírozású, vagy épp a rikító mintázatú bohókás, netán a pisztoly- markolatot formázó, esetleg a szív alakú egér éppúgy megtalálható, mint a gyerekeknek készült, ténylegesen is rágcsálót imitáló, festett bajszú változat.
A mai számítógépezõk egér iránti szimpátiája azonban nemcsak a formatervezõk és kereskedõk találékonysága miatt tûnik megalapozottnak. A kis ketyere kiötlõjének Douglas Engelbart amerikai komputermérnöknek tudniillik egyértelmûen és bevallottan az volt célja, hogy az addig csupán bonyolult parancssorok, matematikai egyenletek, és koordinátaadatok bebillentyûzése révén vezérelt számítógépek irányítását legalább részben közelítse a "természetes" emberi gondolkodáshoz, viselkedéshez. "A Stanford Egyetem kutatóintézetének fiatal mérnöke 1959-ben vette a fejébe, márpedig megalkotja azt az eszközt, amellyel megoldható lesz a számítógépes technológiában rejlõ lehetõségek kibontása" olvasható a kaliforniai egyetem internetes honlapján.
Az elképzelés lényege az volt, úgy lehessen
kezelni a monitoron megjelenõ információk, adatok,
file-ok mindegyikét, mint a való életben, mondjuk
a könyvtárakban vagy a spájzban. Vagyis: "meg lehessen
fogni, arrébb lehessen tenni" az adott objektumokat, vagy például
egy vonal meghúzásához ne kelljen bonyolult koordinátákat,
vektorértékeket megadni. Engelbart mindehhez a civilizációteremtõ
emberi kéz ügyességére, manipulációs
tehetségére bazírozott. Hosszas tervezgetés
után végül is 1964-ben rakta össze azt a
kézbeillõ, szappantartó-méretû fából
készült dobozt, amely az asztal lapján végighúzva
közvetítette az egyenes vonalú mozgást
pontosabban annak elektromos jelekké alakított adatait
a
számítógépnek. A doboz aljába tudniillik
a felhúzható játékok mintájára
az elõre-hátra, jobbra-balra mozgatás okán
két egymásra merõleges, az asztal lapján gördülõ,
rovátkolt fémkorong volt szerelve, amelyek forgás
közben idõrõl idõre zártak és nyitottak
egy-egy áramkört. Engelbart a doboz tetejére egy jól
kézre esõ gombot is applikált, amellyel úgymond
aktiválni lehetett az "õsegér" mûködését.
A gomb benyomásával például meg lehetett határozni
a húzandó vonal kezdõ, elengedésével
pedig a végpontját.
Azonban még a szûk szakmai közönség is csak évekkel késõbb ismerhette meg a fõként a komputerhez vezetõ drótfarkinca okán egérre keresztelt adatbeviteli eszközt. Engelbart és munkatársai ugyanis a fent említett emberközeli komputer-teória alapján csak harminc esztendõvel ezelõttre dolgozták ki az elsõ, a képmezõt ablakokra bontó, az egyes, könyvtárakat és segédprogramokat ikonokkal ábrázoló, operációs rendszernek nevezett számítógépes "alapprogramjukat" amelyet már részben az ominózus egérrel lehetett irányítani, vezérelni.
Ez a legtöbb mai számítógép-használónak magától értetõdõ egeres, ablakos megjelenési forma azonban még ezután is jó tíz évig felhasználatlan kísérleti hókusz-pókusz maradt. Egyfelõl, mert még nem álltak rendelkezésre a rendszert kiszolgáló, nagy számolási sebességû processzorok, az efféle teljesítményre képes, teremméretû egyetemi számítógépekkel pedig úgyis csak a speciális matematikai tudással felvértezett programozói gárda dolgozott. Az egér iránti igényt ugyanis csak a személyi számítógépek (PC), illetve az ilyen masinákat használó laikus, a számítógépesek által csak ostoba felhasználónak (stupid user) emlegetett, kizárólag ábrákból és egyszerû feliratokból értõ mezei komputerezõk nyolcvanas évek eleji színrelépése keltette fel.
Az egér azonban addig is jelentõs evolúción
ment keresztül. A számítógépipar fellegvárában,
a kaliforniai Szilícium-völgyben, a Palo Alto-i kutatóközpontban
dolgozó Jack S. Hawley a hetvenes évek elején
elõször a mozgás villamos jelekké történõ
átalakítását tökéletesítette,
majd a számítógépasztallal érintkezõ
korongot tömör gumi-, utóbb mûanyag-, még
késõbb gumival bevont fémgolyóra cserélte.
"Az egér lényege ugyanis, hogy a golyó síkbeli
mozgását két, a golyóval érintkezõ,
egymásra merõleges tárcsa forgása alakítja
át elektromos jellé, azaz a képernyõ síkján
megjelenõ nyíl, a kurzor mozgásává"
mondja a hazai piac egyik legnagyobb egérellátójának
számító cég vezetõje, Kirill Kirov.
Az elsõ, már ilyen egérrel felszerelt PC-t 1982-ben
dobta piacra az IBM, majd egy évre rá az akkor még
messze nem multimilliárdos Bill Gates vezette Microsoft is elõrukkolt
a saját verziójával. (A dolog érdekessége,
hogy az IBM-gép egerének három, a Microsoft-osnak
pedig két "szeme", azaz nyomógombja volt, ám ekkor
ez inkább csak afféle hóbortnak számított,
mert, mint Kirov mondja, az egérkezelõ programok tökéletlenek
voltak.)
"Az 1985-ben boltokba került LISA nevû, az Apple
cég által fejlesztett számítógép
volt az elsõ, amely kihasználta az eszköz tulajdonságait"
írja a Kandó Kálmán Mûszaki Fõiskolán
tanító Géczy László elektromérnök,
A számítógépes egér címû
tanulmányában. A gépet ugyanis már az
Apple Macintosh, illetve az Excel, Word és Windows rendszerek révén
az azóta szinte egyeduralkodóvá lett úgynevezett
grafikus felhasználói felülettel látták
el, amelyben az eligazodás és a vezérlés fõ
eszköze az egérrel mozgatott nyíl, illetve a "szemek"
nyomkodása volt.
"Ma már az úgynevezett optomechanikus egerek uralják a piacot, ezekben nem áramkört, hanem infravörös fénysugarakat szakítanak meg a forgótárcsa rovátkái" vázolja a rohamos változásokat az egérkereskedõ. Sõt, léteznek a mechanikát teljesen nélkülözõ, tisztán optikai elven mûködõ egerek is. Ezeket egy speciális beosztású tükörfelülettel ellátott egéralátéten kell "kergetni", a mozgást ugyanis az egér hasába szerelt lámpa fényének különbözõ mértékû visszatükrözõdései közvetítik a gépbe. A legújabb svájci fejlesztésû egér ugyanezen az elven mûködik, ám itt nem az alátét, hanem a guruló golyócska felülete a tükör, a megvilágítás és visszatükrözõdésének észlelése pedig az egér testén belül történik. Mindehhez persze már szükségesek az elmúlt évtizedben kifejlesztett, külön-külön programozható miniatürizált nyomtatott áramkörök is.
De vannak más különlegességek is: a trackballok, azaz a "hanyatt-egerek" ugyanezen az elven mûködnek, s valóban olyanok, mintha egy számítógépes egeret felfordítanánk, és a hasában elhelyezett golyót simogatnánk. "Ezeket általában egybeépítik a billentyûzettel, s olyan környezetben alkalmazzák, ahol nem fér el a 100-200 négyzetcentiméteres egéralátét" vázolja a felfordított testhelyzet elõnyeit Kirov. De ez már az egeret meghaladni igyekvõ lelemények világa. Az emberi kézügyesség az alapja például az érintéssel mûködõ úgynevezett touch pad-eknek is, amelyeket elsõsorban a hordozható gépeknél, a note bookoknál, más néven laptopoknál rendszeresítettek a gyártók. Ezeknek az a lényege, hogy a normál boríték méretû vagy még kisebb felület egésze be van hálózva nyomásérzékelõkkel, s a nyilat akár ujjbeggyel is lehet irányítani. "Az érintõs felületek hátránya, hogy nem elég precízek, s nem esnek úgy kézre, mint az egér" állítja Gábor Balázs informatikus, hozzátéve, hogy az ugyanezen az elven mûködõ, a mérnöki tervezésben használatos digitalizáló asztalok esetében más a helyzet, ám ezek gyakorlatilag csak a profik körében népszerûek, hiszen méretük gyakran több négyzetméternyi.
A legújabb trendeket és divatokat diktáló olasz származású, de Amerikában élõ komputer-formatervezõ Bruce Tognazzini, a már említett Wired magazinnak adott interjújában másképpen vélekedik, amikor azt jósolja a számítógépek világa forradalmi változások elõtt áll. Szerinte az egér segítségével "kezelt" masinák helyét rövidesen a hanggal, vagy a speciális, állítólag már fejlesztés alatt álló monitorfelületek miatt, akár szemmozgással is vezérelt gépek veszik át.
Persze legyen bárhogy is, a mindennapi felhasználó ma még a többnyire olcsó, eldobható egereket sztárolja. Sõt, a kis elektronikus rágcsáló már olyannyira része lett a mindennapoknak, hogy a háziorvosok lassan foglalkozási ártalomként tartják számon a mértéktelen egérkezelés során kialakult akut csuklófájdalmat, vagy netán az ilyen eredetû ínhüvelygyulladást...
Vajna Tamás
HVG 99/03. szám (95. Oldal)
1999. január 23
