Tartalomjegyzék


Az utiterv

A túra időtartama: 2013. jún. 18. - júl. 30.

Tervezett időbeosztás:

06.18.: BUD-STN-BIQ-Bayonne-Saint Jean Pied de Port
06.19.: Saint Jean Pied de Port - Roncesvalles (27 km)
06.20.: Roncesvalles - Vizcarret (12 km)
06.21.: Vizcarret - Zabaldika (20 km)
06.22.: Zabaldika - Uterga (27 km)
06.23.: Uterga - Eunate - Villatuerta (28 km)
06.24.: Villatuerta - Los Arcos (25 km)
06.25.: Loa Arcos - Logrono (29 km)
06.26.: Logrono - Ventosa (19 km)
06.27.: Ventosa - Trício - Ciruena (30 km)
06.28.: Ciruena - Villamayor (24 km)
06.29.: Villamayor - Agés (33 km)
06.30.: Agés - Burgos (21 km)
07.01.: Burgos - Hornillos (19 km)
07.02.: Hornillos - Itero de la Vega (32 km)
07.03.: Itero de la Vega - Villalcázar de Sirga (30 km)
07.04.: Villalcázar de Sirga - Calzadilla de la Cueza (23 km)
07.05.: Calzadilla de la Cueza - Sahagún (23 km)
07.06.: Sahagún - Reliegos (32 km)
07.07.: Reliegos - León (25 km)
07.08.: León - Villar Mazarife (23 km)
07.09.: Villar Mazarife - Astorga (27 km)
07.10.: Astorga - Rabanal del Camino (22 km)
07.11.: Rabanal del Camino - Molinaseca (27 km)
07.12.: Molinaseca - Villafranca del Bierzo (30 km)
07.13.: Villafranca del Bierzo - La Faba (24 km)
07.14.: La Faba - Triacastela (24 km)
07.15.: Triacastela - Barbadelo (29 km)
07.16.: Barbadelo - Portomarín (20 km)
07.17.: Portomarín-Vilar de Donas-Ventas de Narón (19 km)
07.18.: Ventas de Narón - Melide (27 km)
07.19.: Melide - Arca do Pino (26 km)
07.20.: Arca do Pino - Santiago de Compostela (21 km)
07.21.: Santiago de Compostela (tartalék napok)
07.22.: Santiago de Compostela - Negreira (22 km)
07.23.: Negreira - Olveiroa (33 km)
07.24.: Olveiroa - Finisterre (32 km)
07.25.: Finisterre (8 km)
07.26.: Finisterre - Muxía (28 km)
07.27.: Muxía (3 km)
07.28.: Muxía - Santiago de Compostela (busz)

07.29.: Santiago de Compostela
07.30.: Santiago - Madrid - Budapest


   1. és 2. szakasz:       3. és 4. szakasz:

GraphicGraphic

5.-7. szakaszok: 8. és 9. szakasz:

GraphicGraphic

10. és 11. szakasz: 12. és 13. szakasz:

GraphicGraphic

14.-16. szakaszok: 17. és 18. szakasz:

GraphicGraphic

19. és 20. szakasz: 21. és 22. szakasz:

GraphicGraphic

23.-25. szakaszok: 26. és 27. szakasz:

GraphicGraphic

28. és 29. szakasz: 30. és 31. szakasz:

GraphicGraphic

32. és 33. szakasz: 34. és 35. szakasz:

GraphicGraphic


Elágazások

A Camino útvonala gyakran szerteágazó, majd újból összetartó, így több ponton választás előtt állunk. Az alábbiakban csak a legfontosabbakat sorolom fel.

1. Az 1. szakasz legelején, SJPP-t elhagyva:
a) Napoleoni út
b) Valcarloson át vezető országút.
Ez az egyetlen alternatíva, amiből a választás nem rajtam, hanem az időjáráson múlik. A természetes választás az a), de ha rossz időt jósolnak, nem tanácsos a Pyreneusok gerincein mászkálni.

2. Az 5. szakaszon, Villatuerta után:
a) Estella felé
b) Zarapuz felé
Nem kérdéses, hogy Estella, mivel ez a tervezett megállók egyike, másrészt a további célpont is ezen az úton fekszik.

3. A 6. szakaszon, Estella után:
a) Villamayor de Monjardín felé
b) Luquín felé
Az a) a "jó" választás, hiszen Estella után jön a borkút és Villamayor közelében két geoláda is található. De nem is választhatnék mást, mert az előző választás egyben döntött a folytatásról.

4. A 12. szakaszon, Burgos előtt:
a) Castañares felé
b) Villafría felé
Eszem ágában sincs a burgoszi reptér kerítése, majd az elővároson (Villafría) keresztül bandukolni. A Castañaresen keresztüli út viszonylag hamar a folyóparti (Río Arlanzón) parkos részbe torkollik.

5. A 15. szakaszon, Población de Campos után:
a) Revenga de Campos felé
b) Villovieco felé
Az a) az országút mentén vezet, b) egy folyóparti út. Ez utóbbi lesz, mégha 1,3 km-rel hosszabb.

6. A 17. szakaszon, Sahagún után:
a) Bercianos del Real Camino felé
b) Calzadilla de la Sueza felé
Alapértelmezésben a kevésbé frekventált b) utat választanám, de minden attól függ, hogy hogy jön ki itt a lépés. Errefelé ugyanis a két szomszédos település közötti távolság az átlagosnál nagyobb, ebből a szempontból az országút menti a) út kedvezőbb.

7. A 19. szakaszon, Léon után:
a) Villadangos del Páramo felé
b) Villar de Mazarife felé
Itt a döntés egyértelmű, és mindentől független: b), bár hosszabb, de jóval csendesebb út, és két geoláda is ennek közelében található.

8. A 20. szakaszon, Hospital de Órbigo után:
a) Villares de Órbigo felé
b) országút mentén egyenesen Astorga felé
Nem kérdéses a zöld vidéken keresztül vezető a) út választása.

9. A 24. szakaszon, Villafranca del Bierzo után:
a) a bierzói völgy déli oldalát szegélyező hegyeken át vezető, ún. dragontei út
b) a völgyben a folyó és az országút mentén vezető út
c) a bierzói völgy északi oldalát szegélyező hegyen át Pradela felé vezető út.
A nyári indulásra való tekintettel a b)-t választom, mert a völgyben sokáig lesz árnyék, egyébként a c) lenne.

10. A 26. szakaszon, Triacastela után:
a) kerülővel Samoson át
b) egyenesen Sarría felé
Az utat megjártak szerint a Samosi kolostor, illetve az oda vezető út megéri a 6,4 kilométeres kitérőt, így valószínű, hogy ezt választom.


Kitérők

Az El Camino útvonala mentén tömérdek látványosság és történelmi emlék található, ezek közül sok éppen a lentebb felsorolt geoládák által van megjelölve. Van azonban jónéhány további érdekes hely, amely nem esik túl messze az úttól. Nem tudom, hogy mennyi időm és energiám lesz ezeket is felkeresni, az alábbiakban minden esetre összefoglalom a szóbajöhető, legfeljebb 5-10 km-es kitérővel járó műemlékeket.

Guenduláin romjai (+1 km)
Ermita Eunate (+2,8 km)
Trício - Ermita de Nuestra senora de Los Arcos (+2 km)
Canas - Cistercita apátság (+3 km)
San Milán Suso és Yuso monostorai (+20 km)
Vilar de Donas - Igrexa San Salvador (+4,6 km)


A csomag tartalma:

Az alábbi lista nem tartalmazza az ivóvizet és az élelmiszereket, ezekkel együtt 12-13 kg körüli lesz az össztömeg, amiből mintegy 9-10 kg a hátizsák tömege, a többi a rajtam lévő ruházat és felszerelés. Ez a tömeg az út alatt -magamat is beleértve- csak fogyni fog.


I. A hátizsák és tartalma (induláskor)

Hátizsák                1180 g
Esővédő huzat            120 g
Hálózsák                 840 g
Derékalj                 120 g
Túrabotok                600 g
Tiszta ruha zacskója      15 g
Szennyes zacskója         15 g
Fürdőnadrág	          60 g
Alsónadrág                50 g
Rövidujjú póló           160 g
Hosszúujjú ing           170 g
Lecipzározható nadrág    260 g
Zsebkendő, WC papír       25 g
3 pár zokni              125 g
Strandpapucs             165 g
Túracipő                1000 g
Pipere táska              15 g
Fogkefe, fogkrém          40 g
Szappan                  100 g
Körömcsiptető             20 g
Eldobható borotva         15 g
2 pár füldugó             10 g
Mikroszálas törülköző    140 g
Bevásárló szatyor         20 g
Telefontöltő+fülhallgató  70 g
Fejlámpa                  65 g
3-as hálózati elosztó     30 g
2 1 l-es vizespalack      80 g
Műanyag pohár             30 g
5 szelet műzli           100 g
1 zacskó szőlőcukor       80 g
Rennie, Algoflex          25 g
Széntabletta, Nivea Sun   60 g
Sebtapasz, tű, cérna, jód 55 g
Bengay kenőcs             55 g
Fél tubus Neogranormon    25 g
Naptej                   180 g
Törlőkendő                20 g
Szúnyog/kullancsriasztó   60 g
3 ampulla MAGNE B6        55 g
Svájci bicska + spork     75 g
Ruhaszárító (pótcipőfűző) 10 g
Ruhacsipesz, biztosító tű 30 g

Össztömeg               6370 g

II. Rajtam, kezemben, nyakamban, zsebeimben, stb.

Alsónadrág                50 g
Rövidujjú ing            155 g
Lecipzározható nadrág    265 g
Derékszíj                125 g
Esődzseki                285 g
Zsebkendő                 15 g
Baseball sapka 	          65 g
Polár felső              375 g
Váltócipő + zokni        750 g
Törlőkendő                20 g
1 literes palack          40 g
5 szelet műzli           100 g
1 zacskó szőlőcukor       80 g
Okostelefon              215 g
Telefontöltő+fülhallgató  70 g
3-as elosztó              25 g
2 olvasószemüveg + tok   100 g
Napszemüveg               15 g
Nyaktáska                 50 g
Övtáska                   40 g
Kisebb Euró,apró, Erste   40 g
Nagyobb Euró, Axa, sz.ig. 30 g 
Repjegy, biztosítás       50 g
EU kátya, Credential      20 g
2 golyóstoll + pótbetét   15 g
A5-ös kockás füzet fele   35 g
Karóra                    40 g

Össztömeg               3170 g
A figyelmes olvasónak feltűnhet, hogy viszonylag szerény az eső elleni védelmet biztosító ruházat. E tekintetben elolvastam jópár hozzászólást egy fórumon ahol egy jövendő tanácstalan zarándok kikérte a véleményét az utat már megjárt "bölcsek"-től. A vége az lett, hogy szegényt jól összezavarták, mivel a ponchó- az anorák- és esővédő huzat- az esőnadrág- illetve a kamásli pártiak homlok egyenest ellenkező tanácsokat adtak.

Korábban egy másik fórumban valaki feltette a "Mi volt a legnagyobb hiba, amit az utad során elkövettél?" kérdést. A válasz szinte egyhangú volt: "overpacking" (túl sokat vittem nagyon nehéz volt a hátizsákom). Visszatérve az eső felszerelésre: emiatt nekem az a tanács volt szimpatikus, amely szerint a hátizsákon legyen esővédő, rajtad meg egy vízálló dzseki és egy gyorsan száradó lecipzározható nadrág. Ha a nadrág alja sáros lesz, és az ember nem biztos abban, hogy a nadrág másnapra megszáradna, elég a szárát kimosni.


Utiköltség

Az utiköltség -azon túlmenően, hogy hány napra tervezi az ember az utat- nagyrészt az oda- és visszautazás költségétől az igénybe vett szállások díjától és az étkezés módjától függ.

Az oda-vissza útra nagyjából 80-100 ezer forintot lehet kalkulálni a napi szállás és étkezési költségekre pedig 20-30 Eurót. A 40-napos út így hozzávetőleg 300-450 ezer forintból jön ki. De akadt olyan ("derék" magyar leányzó), aki reggelente "kiette" a hűtőszekrényt és még az útra is spájzolt, útközben itt-ott meghivatta magát egy kávéra üdítőre vagy ebédre, megünnepeltette nemlétező születésnapját, elfogadva az ajándéknak adott pénzt, és adományos szállásokon megszállva a lehető minimumot fizette (ami esetenként akár semmit is jelenthet). Ilyen alapon egy nap 6-7 Euróból is megúszható, azaz 40 napra szerény 80 ezer forint is elég...


Útközbeni geoládák

Az, hogy az alább felsorolt kódokkal jelzett geoláda közül melyeket tudom majd felkeresni, azt minden bizonnyal a pillanatnyi helyzet (rendelkezésre álló idő, időjárás, fizikai kondíció, kedv, stb.) fogja eldönteni.

GC2ACAA, GC2AC9P, GC2BZJK, GC3FXVP, GC14CFN, GC3TXVE, GC1GBX6, GC1ZPDX, GC1ZRK4, GC1ZRVZ, GC3H75B, GC23RH4, GC2P9KZ, GC3820V, GC3E8V3, GC3GTNN, GC3EFJE, GC3FJ3E, GC3KMZJ, GC3G426, GC3H75R, GC3PEG3, GC3V9E1, GC1T4YP, GC3WEK9, GC26VXY, GC3QZHA, GC3V2QA, GC3V2TC, GC1BN3B, GC1R618, GC2RJHD, GC2F05X, GC2EPK7, GC2RJH7, GC2PF6H, GC2RJHD, GC3BBAT, GC3J153, GC33H69, GC3WKWH, GC3KXEZ, GC3K4HK, GC239V6, GC3DET3, GC2NX7C, GC2F2V7, GC1YX3V, GC2K87J, GC2K87M, GC2KDWT, GC285J6, GC1Z1YP, GC27VYD, GC2QKBV, GC2RE9A, GC1M3F1, GC2B36T, GC2C04J, GC2V29V, GC2Q13Q, GC1B61C, GC1XDXN, GC1XDXQ, GC2G4HT, GC2H9X8, GC2H9XK, GC2H9XV, GC2H9Y4, GC2H9YH, GC1EEBN, GC34NMG, GC3943Z, GC22B46, GC1NH61, GC1EX8V, GC38PGT, GC22AWK, GC381VQ, GC381QC, GC36RMQ, GC12ZJ4, GC1JCZ7, GC15RGX, GC2JB8P, GC1230D, GC3G3V3, GC3TAF6, GC3G3V3, GC17QAC, GC3TA6F, GC2M543, GC3R6E9, GC2YWDW, GC1YBK6, GC104RB, GC24A6F, GC1R6AT, GC2B9NJ, GC1R5Z6, GC1DMBH, GC287KB, GC3MN5N, GC1GEVB, GC3R35N, GCQ6KZ, GC42EVW, GC42EWQ, GC42FZR, GC42G03, GC42G0A, GC42H8Y, GC42H98, GC42JM7, GC43HEH, GC43HEB, GC42M98, GC42M9N, GC42MAE, GC42Q0H, GC42Q0Y, GC42Q1J, GC2YWDW, GC42Q21, GC42Q26.

Geocaching az El Camino mentén


Előzmények

2011. karácsonya előtt egy könyváruház választékát böngésztem, eközben figyeltem fel egy furcsán, felétől fordítva kötött "Együtt-külön utakon" című könyvre. "Valami" Simon Brigitta és Bidnay Csaba teljesen ismeretlen szerzőpáros írta felesben. Beleolvastam, és kiderült, hogy egy házaspárról van szó, akik elhatározták, hogy kitörnek a szürke hétköznapokból és útra kelnek mégpedig Brigi, a kezdeményező végiggyalogolja az El Camino-t, miközben Csaba Budapestről biciklivel az Alpokon, Apenineken és Pireneusokon átkelve utána megy, és útjaik végén Barcelonában találkoznak, mondhatni újra egymásra találnak.
A könyv mindkét fele nagy hatással volt rám és annak ellenére, hogy a szerzők egyike sem hivatásos író, élvezet volt olvasni, sőt, a befejezés oly lírai, hogy a meghatódottságtól még egy-két könnycsepp is esett az utolsó lapokra.
Brigi naplójának olvasása közben érett meg bennem az elhatározás: igen, ezt nekem is meg kell csinálnom! Jó előre tervező ember lévén a 2012. év utazások tekintetében már foglalt volt, ezért úgy döntöttem, hogy 2013. késő tavaszán indulok el, valamivel 65. születésnapom után.

2012. január 22.
A döntést követően elővettem a digitális konyhai mérleget, és módszeresen lemértem az útra vinni kívánt tárgyakat. Az össztömeg hamar elérte a 9 kg-ot, azaz testtömegem 10%-át, ami az ajánlott felső határ, miközben még sok minden nem volt benne a csomagban.
Ezzel párhuzamosan körülnéztem az interneten, ahol több magyar nyelvű beszámolót is elolvastam az El Camino-ról, rengeteg fontos információt nyerve belőlük. Kezdetben elsősorban az érdekelt, hogy az utat már megjárt vándorok mit tartottak fontosnak magukkal vinni.
Ekkor döntöttem el, hogy a villanyborotva helyett eldobható borotvát, a nehéz Leatherman késem helyett egy negyedannyi tömegű svájci bicskát viszek, otthon hagyom a tájolót, kis hátizsákot, és még több, első lelkesedésben hasznosnak gondolt tárgyat. Bekerült viszont a "kenőcs-tű-cérna-Betadin-sebtapasz" szett a lábon keletkező vízhólyagok ápolására.
Nem várt súlytöbbletet jelentenek a túrabotok, amelyekről nem gondoltam volna, hogy mennyire fontosak. Próbaképpen elmentem egy 12 km-es túrára a Pilisbe -más nem lévén- az ideálisnál kb. 15 cm-rel hosszabb sífutó botjaimmal. Hihetetlen, de annyira jó volt, hogy a túra után a lábaimban szinte semmi fáradságot nem éreztem, csak másnap egy egész enyhe izomlázat - a felkarban.
A sok virtuális be- és ki pakolás után az eredő tömeg 11-12 kg közöttire adódott, ebből mintegy 3 kg öltözékként rajtam (a botokat is beleértve) és 8-9 kg a hátizsák és tartalma. Az apróságokkal sokat vacakolni nem érdemes, mert az elkerülhetetlenül fontos tételek a tömeg 90%-át teszik ki.
Amikor kész lettem a csomaggal, azt kezdtem felmérni, hogy ki, hogyan hány napra osztotta be az utat, hol szállt meg elégedetten, és melyek azok a helyek, amiket jó lenne elkerülni.

2012. március 4.
Újabb blogokra bukkanok, így mindig akad valami újabb információ, ami befolyásolja a felkészülési terveimet. A leglényegesebb, hogy már világosan el tudom képzelni a Caminós mindennapjaimat, látom az oda és visszautazás lehetőségeit, és a "mit viszek magammal" kérdések is tisztulnak. Eldöntöttem, hogy a Budapesti indulás és hazaérkezés között 40 napot hagyok, így marad tartalék idő arra az esetre, ha valami kellemetlen sérülés lassítana le, illetve ha minden jól megy akkor arra, hogy kimenjek az óceánig Finisterrébe és netán még Muxiába is, megtoldva a Santiago de Compostellába vezető 800 km-es utat további 120 km-rel.
A Camino egyes szakaszain több út között is lehet választani, ezek közül általában a rövidebb kevésbé szép, országút menti szakasz. Mivel ezek a "rövidítések" aránylag csekélyek az egész szakasz hosszához képest valószínű, hogy többnyire a szebb, látnivalókban gazagabb utat fogom választani.
A motivációról: A Camino mindenkinek egy kicsit mást, néha merőben mást jelent. A középkorban valamilyen küldetést teljesítendő, vagy elkövetett bűn miatt vezeklő zarándokok keltek útra, de ma is akadnak nem éppen hétköznapi esetek: olvastam szívátültetésen átesett nőről, aki a donornak így köszönte meg az életét, apáról, aki autóbalesetben elhunyt fia emlékére indult útnak, láttam féllábú zarándokot is. A többséget -így engem is- az önmagam jobb megismerése, saját lelki és fizikai tűrőképességem határainak feszegetése motivál, emellett nem elhanyagolható az a sok természeti látnivaló és történelmi emlék, amivel a zarándok az út során találkozik. Na meg a sok érdekes ember, a változatos nyelvi közeg, amibe az ember belecsöppen, és amiben többnyelvűségemnél fogva mindig is szívesen evickéltem.

2012. március 6.
A blogokban szinte mindenki foglalkozik lábainak állapotával, a vízhólyagok még a legdrágább bakancsok gazdáit is utolérik. A vízhólyag kezelés technikájára nem térek ki, ezt már nagyon sokan leírták, és a zarándokok körében ebben eléggé nagy az egyetértés. Ami viszont foglalkoztat, az az egészséges de elfáradt lábápolás kérdése, amiben már messzemenően nincs összhang. A különböző útleírások krémek, kenőcsök, gélek széles skáláját említik.
Olvastam Traumeelről, Árnikáról, Neogranormonról, Ben-Gayről, és még egy még egy sor más "csodaszerről". Az, hogy az út legfontosabb szereplőjét gondozni kell, az nem vitás, a kérdés csak az, hogy mivel? Az ismertebb szerek közül itt van még a Richtofit (főbb összetevői a kamilla körömvirág és levandula), a Perskindol és a Fuss Balsam (menthol és eukaliptusz), a Lóbalzsam és Flexagil (fekete nadályő gyökér), az Alpine Pinus (törpefenyő), az Inno Rheuma (árnika) és még sorolhatnám.
Szerencsére van elég időm ezek közül párat kipróbálni, ugyanakkor nem közömbösek számomra a hosszú távokon túrázók tapasztalatai sem. Habár az igazat megvallva az erős porckorong kopásom miatt (számtalan lumbágót már végig szenvedve) inkább a gerincem miatt aggódom, hogyan fogja viselni a kb. 10 kilós terhet. E tekintetben a Voltarennél vagy Flectornál sokkal inkább bízom a túrabotokban és abban, hogy a remek hátizsák deréköve a súly nagy részét áthelyezi a medencecsontokra.
Ugyancsak nem egyértelmű az induló pontra való eljutás, valamint a hazautazás módja. Mindkét irányban több lehetőség is kínálkozik, a vonatos és/vagy buszos verziók előnye, hogy nincs gond a túrabotok szállításával, viszont egyáltalán nem olcsóbb (sőt, inkább drágább!) és jóval hosszabb ideig tart. A fapados repülőutak alapárát az adminisztrációs díj és a feladott poggyász díja meglehetősen megdobja, és az útvonal sem egyértelmű.
Legtöbben Párizsba repülnek, majd onnan a TGV-vel utaznak Bayonne-ig, ahol átszállnak a Saint Jean Pied de Portba (SJPP) menő vonatra. Vannak, akik Barcelonába repülnek, onnan busszal mennek Pamplonába, és onnan kezdik az utat, vagy a menetiránnyal szemben még eltaxiznak Roncesvallesbe, avagy egészen SJPP-be. Számomra a Budapest-London-Biarritz-Bayonne-SJPP útvonal a legszimpatikusabb, mivel ez az egyetlen, amelyen egy napon belül az indulópontra lehet jutni.
A hazautazás sem egyszerű, Santiago de Compostellából Londonba Madridba vagy Barcelonába is repülhetünk, majd onnan tovább Budapestre. Az odautat sokan összekötik párizsi vagy londoni városnézéssel, illetve a visszautat Madrid vagy Barcelona meglátogatásával. Én egyikre sem vágyódom, odafelé úgysem tudnék semmi másra, csak az útra gondolni, a visszaúton meg várhatóan annyi élmény fog bennem kavarogni, hogy képtelen lennék a Caminóval már össze nem függő újabbakat befogadni.

2012. március 21.
Végre olyan lett az idő, ami kedvet csinált egy kis edzéshez, így 9.-én 16 12.-én 15 km-t gyalogoltam, majd Hévizen 6 nap alatt a szokásos 15 km-t úsztam.
Egyik reggel munkába menet, amikor a 6-os villamoson kinyitottam a kis piros Cordula Rabe utikönyvet egy közel ülő hozzám hasonló korú ember mosolyogva megszólított: "Mikor indul?" Kiderült, hogy ő már kétszer volt először vagy 6 éve másodszor meg tavaly.
Vettem egy "egyik vége leveskanál másik villa" valamit, mert az egyik blogban olvastam, hogy üptre-főre tonhalsaláta konzerveket ettek, azt meg én is nagyon szeretem.
Van, aki lebeszél a fejlámpáról van, aki rábeszél. Sokan szidják a mikroszálas törülközőt, én is vettem egyet és csodálkozom hova lesz a víz mert miután szárazra törlöm magam a törülköző sem különösebben vizes. Igaz, egy kicsit fura a tapintása, mintha inkább karosszéria fényezésére lenne szánva :-). És egy kicsit nagy is (130x80 cm) úgyhogy a szélességéből 30 cm-t levágatok, mert ha -a zuhanyzóból kilépve- 130 cm-t a derekam köré csavarom, akkor egy 50 cm-s "szoknya" alól még éppen nem lóg ki a tököm és több mint harmadával könnyebb is lesz.
A vízellátásról: Két 1 literes PET palackot viszek, amit becsavarok a törülközőbe, így a víz egy fél napig is hűvös marad. Az esőt viszont nem lehet megúszni, és bár sokáig dacoltam az esőponcsó gondolatával, többek véleménye meggyőzőtt.

2012. április 16.
Megvolt a Muzsla túra, ami az útbaeső öt geoláda felkutatásával 27 km és 900 m szintemelkedés lett, ami már közelít a Camino első szakászához. Az út második felében gyakran görcsöltek a combizmaim, de a végére szerencsére kilazultak, így rendben eljutottunk autóval Muzsla pusztára ahol a barátomnál éjszakáztunk. Másnap annyira jól voltam, hogy egy kisebb, kb. 7 km-es túrát tettem a környéken egy hárompontos és egy hagyományos geoláda kedvéért, csakhogy minden út híján fel-le árkon-bokron át, időnként vaddisznó csapásokon, őzek nyomait követve. Legnehezebb a légvonalban csupán 1900 m visszaút volt, az utolsó pontról ez másfél órát tartott. Ezután vagy két napig alig tudtam járni az izomláztól...

2012. április 27.
Ma nem éppen a megfelelő cipőben és zokniban mentem haza a szokásos 15 km-es úton úgyhogy másnap kipróbálhattam a mindenütt idézett vízhólyag varrás technikáját - egészen jól sikerült :-).

2012. május 20.
Tegnap végigmentem a Kinizsi 40-en, bőven a tízórás szintidőn belül (8:20), miközben három geoládát kerestem meg. Ez a túra a kevésbé meredek emelkedők és lejtők miatt nem fárasztott annyira ki, mint a Muzsla túra. Egyre biztosabb vagyok abban, hogy végig tudok menni az El Camino-n.
Egy kiárusítás keretében nagyon olcsón jutottam hozzá Salomon túracipőhöz, ezzel megoldódott a "bakancsban menjek vagy túracipőben?" dilemma. Ehhez persze még a 40 dekával könnyebb cipőt be is kell járatni, hogy lássam van-e annyira kényelmes mint a bakancsom.

2012. május 28.
A háromnapos pünkösdi bringatúra alatt közel 260 km-t tekertem a Körös-Maros NP környékén részben földutakon, gyakran élénk ellenszélben, jó kis erőpróba volt. És közben még 9 geoládát is felkerestem :-).

2012. július 18.
Az utiköltséget minimalizálandó arra gondoltam, hogy nem lesz feladott csomagom de a hátizsákom az 55x40x20 cm-es fedélzeti limitbe nem fér be, a túrabotokat és a bicskát meg amúgysem vihetném fel a fedélzetre.
Egy másik probléma a váltócipő. A kényelmes szandálom elég nehéz (644 g) ahhoz, hogy többnyire a hátizsákom tömegét növelje. Ráadásul abban nem tudnék zuhanyozni, azaz még egy strandpapucsra is szükség lenne. Van viszont egy nagyon könnyű (270 g) kétpántos műanyag strandszandálom, amiben zuhanyozni és talán valamennyit járkálni is lehet. Kényelmes, csak még ki kell próbálni alkalmas-e kilométeres sétákra is.
Közben szépen gyűlnek az GPS-ben az útpontok, az útmenti geoládák már régen benn vannak most az albergue-ket (zarándokszállásokat) gyűjtögetem. Rengeteg kinyomtatott doksit lehetne vinni, de ez mind súly, úgyhogy a kis piros könyven (Cordula Rabe) kívül csak a GPS-be és a mobilba beírt infókat viszem magammal.

2012. szeptember 21.
Rataláltam egy kanadai srác bizonyos Randall St. Germain blogjára. Ő 20 nap alatt tette meg az utat, napi átlagban 40 km-t gyalogolt, de mivel becsúszott két 30 km-es nap, rendszerint inkább többet. Ez önmagában is elismerésre méltó, de leginkább az általa készített fényképek fogtak meg úgy a minőségüket mint a témagazdagságukat tekintve. A felismerés, hogy ennél jobb érdekesebb és több fényképet biztosan nem tudok készíteni, még inkább megerősített abbéli elhatározásomban, hogy ami a majdani saját képeim témáját illeti inkább az spanyol életképekre és az utitársakról készített képekre koncentrálok.
A fenti linken kezdődő blogban a srác a fényképekre helyezi a hangsúlyt, miközben folyamatosan idéz az utólag spontán módon megírt könyvéből. Emiatt megrendeltem a könyvet.
És ha már könyv: a magyar nyelvű könyvek többségét természetesen olvastam vagy legalábbis beleolvastam. A már említett Bidnay Csaba - Simon Brigitta könyvén kívül tetszett Sándor Anikó Az út, ami hazavisz könyve (kétszer is elolvastam). Csalódást okozott viszont a túlzottan meseszerű Coellho Zarándoklata (pedig az "Alkimista" mennyire tetszett!), de nem tudott lekötni Shirley MacLaine meglehetősen ezotérikus Camino - a lélek utazása és Tolvaj Ferenc dagályos-ömlengős, töprengő és önsajnáló Camino - Az út-ja sem.
Ami a blogokat illeti: az angolul tudóknak leginkább az alábbi weboldalt ajánlom. Itt nem utibeszámolók, hanem egy hatalmas FAQ (and anwers) adatbázis található, innen származik a "Csomag" fejezetben található két hivatkozás is.
Nagyon jó a spanyol weboldal is. Erről az oldalról kezdtem legelőször információt gyűjteni és innen származnak a mellékelt képek is.
A magyar blogok tekintetében az alábbi linkgyűjtemény az amelyből leginkább lehet meríteni. Találhatók itt egyaránt jó érdekes és kevésbé színvonalas írások, és akadnak olyanok is, amelyek szerzői viselkedésükkel nem sok dicsőséget okoztak hazánknak. A kinyomtatott anyag időközben annyira terjedelmes lett, hogy mostanában kijegyzetelem belőlük a lényeget és a többségüket ezután kidobom. Csak hármat tartok meg:
1. Mike blogja. Tömör tárgyilagos és humoros. Ezt olvastam először. Mike-kal időről időre e-mailt váltunk, találkoztunk is, barátom lett.
2. Mars és Klau blogja. Igényesen szerkesztett informatív. Klau imádnivaló Mars kissé öntörvényű.
3. "Túra Zoltán" (Túrázol tán?) blogja. Hát ezen szétröhögtem magam :-). Remek stílusú, folyamatosan komoly háttérismereteket is adó írás!

2012. szeptember 28.
Spanyolországban nem lesz célszerű magyar SIM kártyát használni ezenkívül nem árt ha az embernek van mobil internet hozzáférése mivel nem mindenütt van wifi, pénzbedobós gépekre meg nem óhajtok várakozni. Ezzel kapcsolatban találtam egy ígéretes ajánlatot. Mindent tud, amire szükség van, ráadásul még itthonról elintézhető, nem kell egy közel tízkilós hátizsákkal végigkoslatni Pamplonán, és még spanyolul el is magyarázni, hogy mit szeretnék.
A spanyolokról ugyanis köztudomású, hogy -lévén a spanyol (is) világnyelv- angolul nemigen beszélnek, de még csak nem is értenek. A zarándokok többsége puszta mutogatással is megérteti magát, ugyanakkor nekem ez remek alkalom lesz, hogy valamikor a 80-as években eredményes nyelvizsgával megpecsételt, de azóta erősen megkopott spanyol nyelvtudásomat felfrissítsem. Elvégre -ahogy drága apám mondta- "a spanyol egy nagyon könnyen megtanulható nyelv, nekem már háromszor sikerült" :-).

2012. október 6.
Randall "Camino de Santiago in 20 Days" fentebb említett könyvét egy szuszra elovastam bizonyos személyes érintettség okán írtam is neki és azóta levelezünk "facebook-os" barátok lettünk sőt a könyvéről recenziót írtam.

2012. október 18.
Égi ösvény címen rábukkantam egy újabb caminós könyvre. Carmen Rohrbach a szerző 1991-ben járta végig az utat miközben komoly kitérőket is tett az úttól távolabb eső műemlékekhez. Könyve főleg a történelmi háttérre helyezi a hangsúlyt mindezt olvasmányosan útközben sok helybéli emberrel beszégetve tálalja.

2012. november 8.
Bár a főoldalon még nem jelent meg a hír a tervezett utamról a személyes visszajezésekből úgy tűnik, hogy néhányan enélkül is rátaláltak. Ma találkoztam egy rokonszenves kessertárssal, aki szintén neki szeretne vágni az útnak viszont mindenképpen csatlakozni szeretne valakihez így akár hozzám. Nem zárkóztam el de tudván, hogy alapjában véve egyedül szeretném járni az utat abban maradtunk, hogy megpróbál találni valakit, aki szintén társsal szeretne végigmenni és ha ez nem sikerül akkor alkalmazkodva és elviselve minden rigolyámat :-) együtt nekivágunk és majd meglátjuk, hogyan alakul.

2012. november 22.
Végre megjelent a "Camino biblia" azaz John Brierley Zarándok utikalauzának 2012-évi kiadása. Nyomban megvettem és bár találtam benne jónéhány hibát hasznosnak találom. Mivel ellenmondást éreztem a könyvben illetve egy francia weboldalon közölt statisztikai adatok között írtam a szerzőnek magyarázatot kérve. Rendkívül meglepődtem, amikor fél órán belül válaszolt is!

2012. december 14.
Az első elgondolás óta immár harmadszor változtatom az indulás tervezett idejét. Kezdetben a munkahelyi kötelezettségeimmel összhangban május 10.-e körül szerettem volna indulni késöbb a Camino statisztikák miatt egy hónappal korábbra hoztam előre az időpontot ma pedig bizonyos családi szempontokat téve előtérbe júniusra halasztottam az indulást. E változtásoknak megfelelően persze a csomag tartalma is állandóan változik.

2013. január
A hónap egy részében azzal foglakoztam, hogy alaposan utánanéztem az útra vinni kívánt elektronikus eszközök napelemről való töltési lehetőségéről. Ennek eredményeképpen le is mondtam erről, mivel a megfelelő áramot biztosító közvetlen töltők (a 3W-nál nagyobb teljesítményűek) túl méretesek és a tömegük sem elhanyagolható (>400 g).
Ehelyett felmerült egy dupla kapacitású akkumulátor vétele a még megvásárlásra váró mobilba, aminek az lenne a járulékos előnye, hogy a telefon vastagabb, és ezáltal -főleg fényképezéskor- jobban megfogható lenne.
Miután rövid időre kezembe került egy Samsung Galaxy Note 2, nem tudom elképzelni, hogy ennél kisebb telefonon írjam a beszámolómat, nézzek utána fontos információknak, stb. Ez a felismerés egyben új távlatokat nyitott az útra magammal vihető irodalom tekintetében, így mostanában sok időm azzal telik, hogy a kedvenc könyveimet elektronikus formátumra hozzam. A képeket és térképeket is tartalmazó zarándok utikalauzokat jpg formátumban, a csak szöveges könyveket -egy OCR (karakterfelismerő) programmal- doc formátumba konvertálva tárolom.

2013. február 14.
Egy, az útra szintén készülő hölgy ötlete alapján ma du.munkából hazafelé elmentem az egyetemünk "E" épületébe lépcsőzni. Ez egy 11-emeletes épület, amiben van félemelet is, és az emeletek egy szokásos lakóépülethez képest kb. másfélszer magasabbak. Pontosabban felmérve a terepet a a földszintről a legfelső szintig 8 cm híjján 50 méter magasság adódott. Összesen ötször mentem fel és le is, tehát összesen kb. 250 métert felfelé és lefelé is. Felfelé kb. 6, lefelé kb. 3 pecig tartott a séta fordulóként, azaz összesen 45 percet lépcsőztem, gyakorlatilag megállás nélkül.
A Camino első, legkeményebb napján 1250 m szintemelkedést kell leküzdeni felfelé és 500 m-t lefelé. A "lefelé" penzumnak tehát a felét ma elvileg megtettem, a "felfelé"-hez viszont a mai adagot ötszörösére (25 felmenetel!) kellene emelni...

Megfigyelések: nehéz volt, de lábakkal jól bírtam, kicsit lihegtem és eléggé megizzadtam.
Ami handikeppelt:
- a pulóver, amit a 2. forduló után levettem és a válltáskámba tettem,
- az anorák, amelyet a 3. fordulótól kezdve a karomon átvetve vittem,
- a válltáska,
- a túrabotok hiánya,
- nem megfelelő cipő és zokni.
Ami könnyített a dolgon: a 10-kilós hátizsák hiánya.

2013. február 16.
Pilissszántó-Pilistető-GCSimo-GCBASI-Mária kápolna-Pilisszántó: 15,4 km, 450 m szintemelkedés = kilenc fel-le menetel az "E" épületben, mégis mennyivel észrevétlenebb és élvezetesebb volt.

2013. február 22.
Egy barátom alkalmi fuvarajánlatát kihasználva 22 km-es gyalogtúra a Tisza-tó körül. 5 magyar, 25 .com-os geoláda megkeresése egésznapos sűrű hóesésben. Jó móka volt.

2013. március
A hónap nagy része könyvek szkennelésével telt. Időközben ugyanis -65.-ik születénapom és fiam jóvoltából- boldog tulajdonosa lettem egy Samsung Galaxy Note 2 okostelefonnak, így a papír alapú dokumentációt elektronikusak válthatják fel.

2013. április 8.
Megjött postán a Confraternity of Saint James által kiállított Credential, benne 40 üres kutrica az útközben begyűjtendő pecséteknek. Így SJPP-ben nem kell várnom a kiállítására.

2013. április 13.
Muzsla túra. 26,4 km, 850 m szintkülönbség. Napsütéses idő volt szinte folyamatosan, de a talaj.... Galyatetőn, először jégen csúszkáltunk, majd havon, sáros havon, havas sárban, bokáig erő sárban, majd szimplán csak sárban mentünk, rövid kivételekkel szinte végig. A felső szakasz nagyon sokat kivett belőlem, a középső harmadban jó tempót mentem, viszont az utolsó szakaszon "meghaltam", néha az ájulás határáig kimerülve ittam vizet (összesen 3 litert) vagy kaptam be egy citromos-almás műzlit. Az utolsó 8 kilométert 2 óra alatt tettem meg, szinte önkívületben bandukoltam, így eshetett meg, hogy egy ártattan szakaszon orra buktam, szerencsére nagyobb következmények nélkül. Azt már tavalyról tudtam, hogy a terep sok helyen a szó szoros és átvitt értelmében egyaránt meredek, így a mostani körülmények között sokat kivett az emberből a fokozott koncentráció, mert a meredek sziklás, csúszós részeken (Ágasvárról és Muzsláról lefelé) nem volt ajánlatos elesni.

2013. április 16.
Végre tavasz lett, így szikrázó napsütésben tettem egy 12 km-es levezető túrát Nagykőrösön, összekötve a két ottani multi geoláda megkeresésével.

2013. április 23.
Sikerült a nagyon okos telefonomra instalálni egy ftp szerver klienst, megteremtve ezzel a lehetőséget a fényképek útközbeni feltöltésére. A kérdés már csak az, lesz-e ehhez az ottani wifi-knek elegendő sávzélessége.
Habár eredetileg csak a repjegyek megvétele után akartam SJPP-ben szállást foglalni, látván a kiszemelt albergue (L´Esprit du Chemin) foglaltságát, sürgősen bejelöltem a még éppen szabad június 18.-át.

2013. április 29.
Ma befoglaltam az "odafele" járatokat, összesen 40.446.- Ft-ot emeltek le a kártyámról, nagyjából fele-fele arányban a két járatért. A "visszafelé"-vel még egy kicsit kivárok, elvégre is 6 hét van a kettő között.

2013. május 5.
Mától a megszokott villanyborotva helyett eldobható zsilettes borotvát használok, mivel az úton (jóval kisebb súlya miatt) ez lesz velem. Azt mondják, hogy a bőrnek át kell szoknia, és ebben van igazság, mert első alkalommal négy helyen is kicsit vérzet a pofám, másnap meg már egyáltalán.

2013. május 9.-24.
Az elmúlt napok a váltocipő kísérletezésével teltek. Először egy "kínai Crocs" papucsban indultam haza, kb. 3,5 km-nél gyanúsan fájni kezdett a bal kisujjam teteje az izületnél. Megnéztem és már vérvörösve kidörzsölve hiányzott róla a bőr. Pár nappal később a már említett igen könnyű kétpántos strandszandálban indultam útnak, és okulva az előző esetből, ezúttal zokniban. Nem volt jó ötlet, mert a lábam így enyhén csúszkált, és a talpam 4,8 km-nél már égetett. Ekkor levettem az zoknit, jobb lett, de már csak 6,1 km-ig mentem, mert a keletkezett kisebb vízhólyag persze ettől nem fejlődött vissza. Így végül Randall barátom tanácsát megfogadva vettem egy viszonylag könnyű (700 g/pár), de strapabíró talpú New Balance futócipőt, ami nagyon kényelmes, és biztonságos vésztartalék arra az esetre, ha a lábam hosszú távon mégse bírná a nála szorosabb túracipőt.

2013. május 25.
A mai skyscanner árértesítés szerint 5750 Ft-tal visszamentek az utóbbi hetekben csak felfelé araszoló repjegyárak, úgyhogy gyorsan befoglaltam a visszafele utat is: ez 52609.- Ft-ba került. Sok, de legalább gyors: 8:40 még Santiago, 16:15 már Budapest.

2013. május 28.
Hosszabb kihagyás után vállalkoztam egy gyalogos hazamenetelre. 15,4 km, pontosan 3 óra alatt (5,7 km/ó nettó, 5,2 bruttó átlag). Nem nagy ügy, mégis két szempontból fontos: 2 hónapja, húsvétkor magas lázam volt, ami ugyan elég hamar lement, de visszamaradt egy hőemelkedés (37,5), ami persze éreztette hatásást és mostanáig tartotta magát. Emiatt ki kellett hagynom a hagyományos pünkösdi balatoni bringatúrát és a Kinizsi 40 km-et is, csak az egyhetes soproni üdülésünk alatt úsztam 4x2 km-t, jólesett a medence hűsítő vize.
Egy másik szempont: abban a kínai Crocs papucsban jöttem VÉGIG, ami 2 héttel korábban kudarcot vallott, csakhogy most egy túrazokni volt a lábamon, és a papucs felső ívébe beragasztottam egy puha műanyag csíkot, ami megakadályozta a lábfej előre csúszását, és ezzel az ujjak felütközését a papucs orránál. Az előzőleg semmilyen szerrel nem ápolt talpam kb. a 4 km-től fogva égetett, így attól kezdve kb. 2 kilométerenként rövid időre levettem a zoknimat, és ellenőriztem az állapotát, de vízhólyagot nem tapasztaltam. Utánanéztem a Crocs-szal kapcsolatos tapasztalatoknak a nemzetközi Camino fórumon, ahol az egyik hozzászóló szerint ég és föld a különbség a valódi és a másolt Crocsok között.

2013. május 30.
A túraboltok eladói többnyire dicsérik a Crocs-ok tartósságát, állítólag többen is jártak már vele (remélhetőleg benne is) a Caminón. Éppen a méretemben volt egy "akciós" (4500 forinttal leárazott) példány a Mountex Váci úti boltjában, így lecsaptam rá. Most már csak azt a dilemmát kell feloldani, hogy a biztos Salomon túracipő mellé a New Balance váltócipő (700 g) és (zuhanyozáshoz) egy pillekönnyű strandpapucs (164 g), vagy a -zuhanyozáshoz is használható- Crocs (490) utazzon velem :-). Az előbbi változat minden bizonnyal kényelmesebb, ugyanakkor láthatóan több mint egy harmad kilogrammal több, és a strandpapucs mindig a hátizsákomban van/lenne, függetlenül attól, hogy a két cipő közül melyik van rajtam. Szóval nagyon kinéz még egy kísérleti "séta" a valódi Crocs-ban...

2013. június 5.
A két odafele repülőút beszálló kártyái kinyomtatva. Kb. féltucat weboldalon kell átküzdened magad, amíg eljutsz a nyomtatásig, de amúgy sima ügy. Az legelső oldal az egyik érdemi oldal, ott kell megadni a hatkarakteres foglalási kódot, valamint annak a bankkártyának az utolsó négy számjegyét, amivel fizettél. Aztán lesz még egy olyan oldal, ahol a személyes adatokat (szül. dátum, utiokmány fajtája és lejárati ideje) kell megadni, itt érdemes nagyon figyelni, mert ez később NEM MÓDOSÍTHATÓ.
Amikor megjelenik az utaskabin alaprajza, elég a "No thanks" gombot megnyomni, hacsak nem szeretnél még több pénzt elverni. Ugyanez vonatkozik a további oldalakra, ahol válaszolni kell olyan kérdésekre, amelyek a foglaláskor is szerepeltek. Aztán csak-csak megjelenik a várva-várt "Print" gomb, az óvatosak az alatta lévő gombbal a beszállókártyát PDF file-ként is elmenthetik. A nyomtatott anyag egyoldalas, amikor ez megvan, a foglalással kinyomtatott papírokat ki lehet dobni, a beszálló kártyára viszont érdemes vigyázni, mert két helyen is van rajta vonalkód.

2013. június 10.
Próbaséta a valódi Crocsban. 15,2 km, 2:36 alatt (5,9 km/ó nettó, 5,8 bruttó átlag). A talpamnak kutya baja, viszont az átlagosnál hosszabb mutatóujjaim elől rendre felütköztek, így a vége felé már fájtak. Mindössze kétszer álltam meg, csak azért, mert közben mással is kísérleteztem. Az első 7,9 kilométeren egy Intersport-béli McKinley túrazokni volt rajtam, aminek kényelmét csak azután tudtam igazán értékelni, amikor átcseréltem a Hervisben vett Kilimandjaro (tor)túra zoknira :-). 4,6 km után megunva a "dörzsi feelinget" a maradék 2,7 kilométert zokni nélkül tettem meg. Ez ugyan látszólag semmivel sem volt kényelmetlenebb a zoknis változatoknál, ámde a jobb sarkam felett a cipő hátsó pereme észrevétlenül egy "csinos" vérhólyagot alakított ki, valamint mindkét kisujjam teteje enyhén bepirosodott.

2013. június 11.
A tegnapi felemás kimenetelű kísérletek miatt ma a New Balance futócipőt öltöttem fel, és plusz súly ide vagy oda, a "cipő meccs" ezzel el is dőlt. A futócipő sokkal kényelmesebb a Crocsnál, majdnem olyan jól fogja a lábat, mint a Salomon, ráadásul annál majdnem egy számmal nagyobb is.

2013. június 12.
Figyelembe véve a kezdeti szakaszon újonnan létesített és igen jó színvonalúnak ígérkező albergeket az Út elejét egy kicsit "lájtosabbra" terveztem át, így Roncesvalles után csak Vizcarret-ig (12 km), harmadik nap meg csak Zabaldikáig (20 km) megyek, és csak utána veszem fel a napi 25-30-as tempót. Az ötlet részben onnan is fakad, hogy sem Zubiri, de különosen Larasoana nem kínál elégedettségre okot adó szállást.
Az elektronika vizsga végén, a dolgozatok beszedése után odajött hozzám egy hallgató azzal, hogy "tanár úr, a jegyzet helyett a weboldalát nézegettem, gratulálok a Balaton átúszásokhoz és nagyon sok sikert kívánok az Úthoz". Legyen ez a végszó!

*** VÉGE? - CSAK MOST KEZDŐDIK! ***