Camino Francés, Finisterre y Muxía, 43 nap, 960+140 km
2013. június 19. és július 23. között jártam végig az El Camino-t a Pireneusok lábánál fekvő franciországi
Saint Jean Pied de Porttól az Atlanti óceánig, majd még egy további egy hetet töltöttem Galíciában.
Ez idő alatt 960 km-t gyalogoltam, átlagban 10 kg körüli hátizsákkal és 140 km-t anélkül.
Több mint 3400 fényképet készítettem, ezekből 1356 szerepel az alábbi naplóbejegyzésekben.
Útközben mintegy 80 geoládát kerestem, ebből 66-ot meg is találtam, két harmadukat hátizsákkal a hátamon.
Az alábbi naplóban olvasható, hogyan is éltem meg én ezt az életre szóló élményt.
Csütörtök, 2013.06.20. - 2. nap: Roncesvalles - Vizcarret
12,3 km, 4:10 perc, nagyon lájtos séta volt, eltekintve attól, hogy fáj az egyik fogam :-(. Amikor tegnap lefeküdtem, arra lettem figyelmes, hogy a jobboldalt felül a leghátsó fog egyre érezhetőbben sajogni kezd, és a tompa fájdalom állandósulni látszik. Úristen gondoltam, még csak éppenhogy nekiindultam az Útnak, 40 nap van még előttem, hogyan fogom ezt így végigcsinálni?! Volt nálam egy levélnyi algopirin, abból reggel egyet beszedtem, valamelyest megnyugodtam, mert elég hamar segített, de azért három óránként be kellett vennem egy-egy újabb tablettát.
Délelőtt, az út alatt erősen borult volt az idő, gyengén szitáló eső, de a tegnaphoz képest szerencsére szélcsend. Michaleával 7:45-kor, az utolsók között léptünk ki az albergből, egy ideig fényképezkedtünk a Santiago 790 km táblánál, ami valószínűleg az autósoknak szól, hiszen mi már tegnap 26-ot a kb. 800-ból letudtunk. Utána egy ideig sík terepen gyalogoltunk, az egyik városkában elnéztünk egy jelet, de szerencsére 50 méteren belül egy helybéli lakos visszaterelt a helyes útra. Többször keltünk át patakokon, a nagyobbakon kis hídon, a kisebbeken hatalmas monolit köveken.
Volt aztán egy pár hosszabb emelkedő és lejtő, de nem veszélyes. Az egyik helyen Michaela az egyik fenyőfa fiatal hajtásait kezde csipegetni, és meglepő módon enni, kiderült, állítólag jó frissítő, kipróbáltam, ehető, de az ízétől annyira nem voltam elragadtatva, nem fogok rászokni :-). Szóba került, hogy ki mit rak le a Cruz de Ferronál, ő 3 követ, az egyik a nehéz múltat, a másik nehéz jelent, a harmadik meg a nehéz jövőt képviseli. Ez utóbbin jót derültünk. Vizcarretben bementünk a bárba, ittam egy tejes kávét, közben befutott az apróka Christine. Elbúcsúztam mindkettőjüktől, ők ugyanis mentek tovább Zubiribe, ahova eredeti terveim szerint én is mentem volna, de mivel Viscarretben a szállást lefoglaltam, amellett a háziak magyarok, nem lett volna fair továbbmenni, így meg visszakanyarodtam a Corazón Puro alberg felé (a falu első háza balodalon).
István és Barbara teával fogadott, aztán sokáig beszélgettünk magyarul. Ez a szállás eddig a legjobb, úgy néz ki, hogy egyedül leszek egy kétágyas szobában, mivel közben befutott Tom, az angol fiú, akit egy másik szobában szállásolták el. Tegnap délután Roncesvalles-ban már mosnom kellett, reggel nagy várakozással szaladtam le az alagsorba a ruhákért, vajon megszáradtak-e, az eredmény felemás lett: az ing és a lecipzározható nadrág szárai igen, a túrazokni és az alsógatya nem egészen. Próbálkoztam a kézszárítóval egy kis utókezeléssel, sikertelenül, de itt Viscarretben van egy újabb napjuk a száradásra.
Ma végre hasznosult az SJPP-ből eddig cipelt uticsomag, fele reggeliként a kávéhoz, másik fele meg ebédként. Utána még ettem egy maréknyi pisztáciát és kesudiót, amit még Roncesvallesben kaptam Angelestől, a pöttöm (148 cm "magas"), dundi spanyol asszonykától (ő meg tőlem kapott egy szelet műzlit), ő az, aki egyedüliként rettentően horkolt, de nem tudtunk rá haragudni, mert mindenkihez volt egy jó szava (nem is egy, hanem egy szóáradat), amiből persze sokat nem értettünk.
A mai szakasszal kapcsolatos észrevétel: jóval több bár (kávézó-kajálda) és albergue van az úton, mint ami az útikönyvekben megtalálható. Már Saint Jeanból kifelé menet is láttam olyan albergeket, amit az útikönyvekben nem szerepelnek, és az sem áll meg, hogy ha nem várod ki Roncesvallesben a 8 órás nyitást, akkor csak 3 órával később, itt Viscarretben reggelizhetsz. Délután kimentem egy kicsit körülnézni a településen, de hamar visszatértem, mert nem sok látnivaló akadt. Este megfürödtem (kádban!), elindulás óta először megborotválkoztam, hajat mostam. Délután befutott még egy magyar, Emil, ügyvéd, aki reggel 9-kor indult SJPP-ből, 38 km után rendesen kivolt.