Camino Francés, Finisterre y Muxía, 43 nap, 960+140 km
2013. június 19. és július 23. között jártam végig az El Camino-t a Pireneusok lábánál fekvő franciországi
Saint Jean Pied de Porttól az Atlanti óceánig, majd még egy további egy hetet töltöttem Galíciában.
Ez idő alatt 960 km-t gyalogoltam, átlagban 10 kg körüli hátizsákkal és 140 km-t anélkül.
Több mint 3400 fényképet készítettem, ezekből 1356 szerepel az alábbi naplóbejegyzésekben.
Útközben mintegy 80 geoládát kerestem, ebből 66-ot meg is találtam, két harmadukat hátizsákkal a hátamon.
Az alábbi naplóban olvasható, hogyan is éltem meg én ezt az életre szóló élményt.
Csütörtök, 2013.07.11. - 23. nap: Villafranca del Bierzo - La Faba
25,1 km, 5:15 perc, az utolsó kilométert leszámítva végig aszfalton, ezért kevés megállással szinte egyfolytában csak mentem, hogy már végre legyen vége. Reggel 5 után elkezdődött a mocorgás, minek köszönhetően -bár utolsóként, de- viszonylag korán, 6:45-kor sikerült elindulni, volt időm egy kiadós reggelire, borotválkozásra, amire kétnaponként kerül sor, és ami pár napja ismét problémamentes, miután Rabanalban vettem egy ötös készletet, kiváltva az egy ideje már nem tökéletesen működő egyetlen borotvát, amiről úgy voltam értesülve, hogy 20 alkalomra elég lesz.
Nehezen hagytam el Villafrancat, ez volt utam eddigi legszebb települése, gyönyorű fekvésének és emberléptékűségének köszönhetően olyan, mint mondjuk Veszprém vagy Heidelberg, csak sokkal kisebb, mindössze kb. 3500 lakossal, ennek ellenére kilenc patinás templommal, jó bevásárlási lehetőségekkel, szép, és amint tegnap kiderült, strandolásra is alkalmas folyóparttal. A városból rövid séta után kiértünk, az út sajnos végig egy -szerencsére nem forgalmas- autóút mellett haladt, mellettünk zubogott a Valcarce (Valkarsze) folyó, felettünk meg ide-oda tekeredett az A-6-os autópálya.
Válaszhattam volna a Pradela hegyen át vezető opciót, ami Guilaine (a rabanal-i reggeliző képen balra) szerint nagyon szép volt, de tartva a melegtől és főleg attól, hogy a tegnapi Carefour-beli kiadós kaja bevásárlás miatt ismét igen nehézzé való hátizsákom miatt nehéz lesz a fel- és lemenetel, lemondtam róla. Végül is a sokkal visszafogodtabb meleg nem okozott volna gondot, mégis jól tettem, mert a mai napra rendelt 300 m szintemelkedés elég "vicces" módon oszlott meg: az első 24,3 km-en mindössze 100 m, majd az utolsó 800 méteren 200 m(!), 25% emelkedő, azt hittem, hogy belehalok... Dél után pár perccel már az alberg kertjében, a zarándokokat fogadó recepciós asztalka mellett kb. hatodikként sorakozott a hátizsákom, a "baj" csak az volt, hogy az alberg csak 2-kor nyitott, amit német alapossággal be is tartottak. De ismét egy nagyon kulturált, szellemiségében a rabanali Guacelmo albergre emlékeztető helyre kerültem. Guilaine is idáig jött, de mivel később futott be, egy másik hálóterembe került, így aztán aznap nem is találkoztunk.
A mai ágyhelyemmel meg külön szerencsém van, mert a 30 személyes hálóteremben, 180 cm magas falakkal elválasztott bokszokban két-két emeletes ágy szorong, viszont az egyik oldalon az utolsó kutricában csak egyetlen emeletes ágy van, mellette és mögötte meg egy hosszú és széles polc, ahol kényelmesen és áttekinthető módon pakolgathatom a cuccaimat. A vacsorám alatt egy saccra 130 kilós ausztrál nő Led Zeppelint és Red Hot Chili Pepperst játszott kedvtelésből gitáron (kettőnkön kívül más nem ült konyhában), majd miután megtapsoltam és elmondtam, kik a kedvenceim, ráadásként kaptam egy kis Bob Dylant (Don't Think Twice, It's All Right) és Rolling Stonest (Angie) is. Utána kezdtem írni a mai blogot, és Hontanas után most fordult elő másodszor, hogy közben elaludtam, az a 25%-os emelkedő végén nagyon betett, amúgy továbbra is minden o.k.
A mai, 23. napi, blogot remélhetőleg holnap fel tudom majd tenni. Mivel itt, magasan a hegyek között sehol, még az egyetlen bárban sincs wifi, megkértem hazai segítő "angyalaim" egyikét , hogy erről értesítsen Benneteket, nehogy izgalmatokban lerágjátok körmötöket :-). Biztos vagyok benne, hogy ez megtörtént, köszönöm, Feri! És ha már szó esett a wifi-ről: ahogy tapasztalhattátok, eddig mindenütt volt, vagy az albergben, vagy bárokban, gyakran szabad, jelszó nélküli hozzáféréssel (sin clave), illetve jelszavas (con clave) albergekben gyakori volt az "albergue" jelszó, bárok esetén meg néha megegyezett bár vagy a hozzáférési pont nevével, de volt olyan hely, ahol egyértelműen rendeléshez volt kötve a jelszó kiadása.