Camino Francés, Finisterre y Muxía, 43 nap, 960+140 km
2013. június 19. és július 23. között jártam végig az El Camino-t a Pireneusok lábánál fekvő franciországi
Saint Jean Pied de Porttól az Atlanti óceánig, majd még egy további egy hetet töltöttem Galíciában.
Ez idő alatt 960 km-t gyalogoltam, átlagban 10 kg körüli hátizsákkal és 140 km-t anélkül.
Több mint 3400 fényképet készítettem, ezekből 1356 szerepel az alábbi naplóbejegyzésekben.
Útközben mintegy 80 geoládát kerestem, ebből 66-ot meg is találtam, két harmadukat hátizsákkal a hátamon.
Az alábbi naplóban olvasható, hogyan is éltem meg én ezt az életre szóló élményt.
Csütörtök, 2013.07.18. - 30. nap: Santiago de Compostela - Negreira
25,9 km, 5:50 perc, 1 geoláda. Habár a hivatalos itiner szerint ez csak egy 22 km-es szakasz, váratlanul elég nehéz napnak bizonyult. Az már a tegnapi sétákból kiderült, hogy még 2,5 km-t ehhez hozzá kell adni, de egy rövid geoládás kitérő, meg egy elgondolkodós (elbambulós) rossz irányba menés ezt még majd másfél km-rel megnyújtotta. Ehhez jött még az ismételten nagy meleg, az útközbeni vízpótlási hiány, és főleg az, hogy a terep nagyon is dimbes-dombos, amiből mintha a felfelé mászás sokkal több is lett volna. Magdi busszal ment Finisterrebe, Dani és Regina, akik az Acuario másik szárnyában éjszakáztak vagy egy fél órával előttem indultak, én meg csak fél hétkor keltem, és mire megreggeliztem és összeszedtem az este még nem teljesen száraz ruháimat, már 7:45 lett. Mindezek ellenére, kb. félúton beértem, és hamar le is hagytam őket. Induláskor még úgy volt, hogy ők próbálnak nekem helyet tartani az önkormányzati albergben, ekkor viszont fordult a kocka. Éreztem, hogy sietnem kell, sorra hagytam le párokat, kisebb csoportokat, összesen vagy 20 embert.
A "Buen Camino" köszönösek most már nem annyira barátságosak és őszinték, mert mindenki attól fél, hogy neki már nem jut hely a következő albergben. Pontosabban arról van szó, hogy -különösen itt Galíciában- vannak a 6 euros önkormányzati albergek, és a privát, 10-15 eurosak, meg a 30 eurótól induló hostelek, és legtöbben persze az olcsó önkormányzatiba szeretnének bejutni. A negreirai Xunta (municipal, önkormányzati) albergue vagy egy kilométerrel van a városon kívül, egy hosszabb emelkedő végén. Amikor beértem, valóban már csak hat hely volt, amiből egyet én, kettőt meg az alberg előtt 20 méterrel leelőzött házaspár foglalt el. Kértem a hospitalerát, hogy a három helyből tartson fel kettőt barátaimnak, mondta, hogy nincs foglalás, de azért megkérdezte mennyire vannak lemaradva. "30 percre" mondtam saccra, de sajnos csak egy óra múlva jöttek, mert útközben bevásároltak.
Sajnos még előttük ketten befutottak, így az a helyzet állt elő, hogy Reginának még jutott hely, Daninak már nem. Mivel a hospitalera közben lement a városba ebédelni, mondtam Daninak, hogy legalább zuhanyozzon le, és éjjel majd beengedjük, és elaludhat az előtérben. Közben újabb, nagyon piros fejű és nagyon fáradt zarándokok érkeztek, (egyikük, egy középkorú nő rögtön el is aludt az egyik fotelben), nekik is ajánlottam, hogy legalább zuhanyozzanak le, és ekkor valaki nagy derültség közepette kinevezett hospitalero-nak :-). Mivel közben már 16 óra is elmúlt, a még mindig nagy forróság ellenére vissza kellett mennem a városba egyrészt bevásárolni, másrészt egy wifis bárt keresni.
A boltban vettem egy 1,25 l-es behűtött citromlét, a bárban meg egy félliteres "tinto de verano"-t (sangría-szerű itóka, hatalmas jégkockákkal). A csapos még kihozta a félliteres ásványvíz felét, a többit használta az ital elkészítéséhez, majd amikor leittam az italt a jégkockákig, és rájuk töltöttem ezt, hozta a bort, és teletöltötte a poharamat. Úgyhogy nagyon rövid időn belül több mint két liter folyadékot ittam meg, elképzelhetitek, hogy milyen meleg van. Közben megírtam előbb az elmaradt 29. napi blogot, majd most a mait, és húzok vissza az albergbe, mert lassan 20 óra lesz, és holnap állítólag egy hasonlóan nehéz, csak még jóval hosszabb szakasznak nézünk elébe.