Camino Francés, Finisterre y Muxía, 43 nap, 960+140 km
2013. június 19. és július 23. között jártam végig az El Camino-t a Pireneusok lábánál fekvő franciországi
Saint Jean Pied de Porttól az Atlanti óceánig, majd még egy további egy hetet töltöttem Galíciában.
Ez idő alatt 960 km-t gyalogoltam, átlagban 10 kg körüli hátizsákkal és 140 km-t anélkül.
Több mint 3400 fényképet készítettem, ezekből 1356 szerepel az alábbi naplóbejegyzésekben.
Útközben mintegy 80 geoládát kerestem, ebből 66-ot meg is találtam, két harmadukat hátizsákkal a hátamon.
Az alábbi naplóban olvasható, hogyan is éltem meg én ezt az életre szóló élményt.
Hétfő, 2013.07.22. - 34. nap: Finisterre - A Coruna - Finisterre
Ez a kirándulás nem szerepelt a még otthon szőtt terveimben, a háziak (Ari és Éva) beszéltek rá, hogy nézzem meg ezt a szép várost, amely Herkules tornya a Világörökség része. Finisterretől 110 km-re észak-keletre, Spanyolország északi partján fekvő A Coruna a négy, székhelyükkel megegyező nevű galíciai tartományok egyikének székhelye, egy másik Lugo, ebbe léptem be legelőbb O Cebreiro előtt, ezenkívül délebbre van még további két tartomány: Ourense és Pontevedra.
Bár tegnap elég későn, 3/4 1-kor feküdtem le, reggel már a 6 órára beállított ébresztő előtt felébredtem, elkészítettem a teámat és kávémat, bekaptam néhány kekszet, és lesétáltam az albergtől 100 méterre lévő "buszállomásra" (egyetlen busznyi kiálló, ahol a különböző helyekről érkező, majd tovább/visszafele induló buszok jól szervezett rendben váltják egymást. Pontosan 7:10-kor el is indultunk, az elülső jobboldali kettős ülést foglaltam el az esetleges menet közbeni fotózás reményében. Corcubiónban, az első megállás helyén viszont a szinte üres buszra felszált egy szenyora, mellém ült, majd elkezdett valamit hadarni nekem. Nem volt szimpatikus, ezért egy kurta "no entiendo"-val igyekezdtem lezárni ezt az egyoldalú diskurzust, ekkor elkezdett mutogatni a helyemre, félreérthetetlen mozdulatokkal jelezve, hogy neki márpedig ott kell ülnie, mert különben hányni fog. Több sem kellett, gyorsan eggyel hátrébb ültem.
Útközben, kisebb településeken egy-egy ember szált fel, leszálló nemigen akadt, aztán még egy nagyobb városban, Carballo-ban álltunk meg hosszabb időre a buszpályaudvaron, ahol a mellénk rövidesen beálló buszról sokan szálltak át, így végül a járat elég szépen megtelt. Többen is megpróbáltak a "hányós" nő mellé ülni, sikertelenül. A Corunába érkezve 17 fokot mutatott a hőmérő, rövid nadrágban és rövidujjú ingben nem éreztem magam cseppet sem túlöltözve :-).
..... Nem volt időm befejezni, de lassan már éjjel 2 óra, és holnap Muxía!
..... Már Muxía-ból folytatom a tegnapi nap leírását. A távolsági busz 30 km-rel A Coruna előtt a felhajtottunk az autópályára, aminek végén a busz akkora sebességgel ment a lezárt sorompó felé, hogy az volt érzésem, át fogunk törni rajta, de a sorompó az utolsó pillanatban villámgyorsan felcsapódott, mi meg átsuhantunk :-).
A la corunai autóbuszpályaudvar mellett azonnal megtaláltam a helyi 4-es busz megállóját, ezzel mentem tovább még 5,3 km-t a part felé, ahol a Herkules torony áll. A világítótornyot az I. században a rómaiak emelték, a többit l. a Wikipediában, érdekes, de hosszú történet. Felmentem a toronyba, fényképeztem, videóztam. Aztán indultam városnézésre, ami korlátozott idő ellenére igen jól sikerült, amit nagyrészben annak köszönhető, hogy az itteni geoládák remekül végigvezettek a város nevezetességein. Összesen 6 ládát találtam meg, és még maradt időm bevásárolni és megebédelni is. A gazdag program, na meg a fél liter 5,5%-os Estrella rendesen lefárasztott, úgyhogy a visszaút nagy részét végigbóbiskoltam.
Visszatérve az albergbe lezuhanyoztam, átöltöztem, hónom alá vágtam egy vörösboros üveget meg két ruhadarabot az esti égetéshez, és elmentem Guilaneért és Briggitteért, akivel megismerkedett, miután Barbadelo után szétváltunk. Guilane és Briggitte is hoztak egy üveg vörösbort, sőt sok apró nasit is (kolbászkák, füstölt sonka, olajbogyó, pisztácia, cseresznye, stb.), úgyhogy a naplemente előtti órát kellemes piknikezéssel töltöttük az óceán felőli oldal meredek, sziklákkal teli lejtőjén.
Teljes sötétségben, kellemesen becsiccsentve (az ő boruk 2008-as, 14%-os, testes bor volt) bandukoktunk haza, ezzel ma is megvolt a 20 extra km (12,3 km A Coruna-ban, a többi Finisterre-ben). A szállásra közben új magyarok érkeztek, köztük egy fiú, aki ősztől hozzánk fog járni a villamosmérnöki karra, és amikor megtudta, hogy ott dolgozom, nem tudott kifogyni a szakmai kérdésekből. Utána még egy másik magyarral is szóba elegyedtem, aminek az lett a következménye, hogy csak hajnali kettőkor feküdtem le. Folyt. köv., de most megyünk Danival megnézni a muxíai naplementét.
.... A mai naplemente sajnos "elmarad", a felhők az utolsó pillanatban csúnyán összeszerveződtek, még jó előtte azért készítettem egy-két szép képet. Pétert, egy másik, már korábban megismert magyart kértem meg, hogy fotózzon le a Virgen de la Nuestra Senora de la Barca templom alatti sziklákon, ott ahol Tom Avery (Martin Sheen) szórta be a Camino legelső, pireneusi szakaszán odaveszett fia, Daniel Avery (Emilio Estevez) hamvainak maradékát az óceánba. Nekem fontos volt ez a hely, miután láttam (majd többször is megnéztem) a filmet, tudtam, hogy itt érek majd valójában a zarándoklatom végére, és így is lett. Útközben megtaláltuk az itteni egyetlen geoládát, de majd visszatérve Santiagoba lesz még egy jó pár.