Az előbbi könyvtárlista ekkor így néz ki:

Egyszerre több kapcsolót is megadhatunk; ekkor ezek logikai ÉS kapcsolatát képezve kapjuk meg a file-ok listáját. Például az ls -al parancs hatására az összes file-t a hozzáférési jog, méret- és dátuminformációval együtt listázza a Unix:

File-ok másolása

Unix: DOS:

$ cp sour dest copy sour dest

Ez a parancs a sour specifikációval megadott file-t a dest specifikáció szerinti file-ba másolja.

Például:

A cp parancs használatának részleteit a man cp paranccsal kaphatjuk meg, angol nyelven.

File-ok átnevezése

Unix: DOS:

mv old new rename old new

move old new

Például:

A DOS del parancsához hasonlóan működik. A mask paraméter megadása kötelező. A mask egy file-specifikáció kell legyen, amelyben a szokásos joker (vagy wildcard) karakterek is megadhatók maszk gyanánt (lásd az ls-t). Pl. a * tetszőleges részsztringet helyettesíthet. Tartózkodjunk az rm * parancs kiadásától: ez mindent kitöröl az aktív könyvtárból.

Az rm parancsnál célszerű egyes kapcsolók (command line switches) használata. Ilyen például a -i

hatására az összes, a mask-ra illeszkedő file törlésére vonatkozólag megerősítést kér az operációs rendszer. Az aktív könyvtártól lefelé minden állomány törlése (alkönyvtárakban is) a következőképpen lehetséges:

Az rm -R * paranccsal nagyon körültekintően bánjunk! Az egyszer már kitörölt állományok helyreállítására nincs mód! A fenti példában a biztonság kedvéért a -i (/confirm) kapcsolót is megadtuk.

Célszerű, ha a könnyen reprodukálható állományaink közül a szükségteleneket rendszeresen töröljük. Így például egy C programozási feladat befejezése után javasoljuk a C forrásállományokból generált .o file-ok (object modulok) törlését, ugyanis ezek egy programfordítási paranccsal (lásd később) újra generálhatók:

ASCII szöveges file-ok tartalmának megnézése

A DOS type parancsához hasonlóan működik: a filespec-cel adott ASCII szöveges állomány tartalmát megjeleníti a standard outputon (ami legtöbbször a képernyő). Hosszabb file-ok megnézésére kombináljuk a cat-ot a more programmal:

Ennek hatására a filespec által megadott file-t képernyőnként listázza az operációs rendszer. A listázás egyébként CTRL-S-sel felfüggeszthető, illetve CTRL-Q-val folytatható. Ez általában is igaz minden output műveletre (lásd software-handshake). CTRL-C-vel megszakíthatunk egy futó programot, így a cat-ot is. A | (ún. pipe) szimbólum jelentéséről később szólunk. A sima cat filespec parancs egyszerűen csak a standard outputra listázza a megadott file-t.

A rendszerből való kijelentkezés azt jelenti, hogy befejezzük a parancsértelmező futtatását, valamint felszabadítjuk azt az I/O csatornát (terminált), amelyen keresztül be voltunk jelentkezve. Az ehhez szükséges parancs:

$ who | more A teljes felhasználói lista képernyőkre tagolva jelenik meg.

Ha egy adott nevű felhasználót keresünk, kombináljuk a who parancsot a grep programmal! Pl. ha azt szeretnénk megtudni, hogy az s1234abc felhasználó be van-e jelentkezve, akkor adjuk ki az alábbi parancsot:

$ who | grep s1234abc Ha semmi nem íródik ki a képernyőre, akkor a keresett felhasználó nincs bejelentkezve.

A mask által megadott file-okban string-et keresi. Ha a mask-ot nem adjuk meg, akkor a keresést a standard inputon hajtja végre a grep. Ez lehetővé teszi azt, hogy I/O átirányítás esetében is használjuk a grep-et. Az I/O átirányításról később még szólunk.

A parancs kiadása után a New password kérdésre adjuk meg az új jelszót - ami 6 karakternél hosszabb kell legyen és tartalmaznia kell egy számjegyet is -, majd a Verification kérdésre adott válasszal erősítsük meg - az új jelszó másodszori begépelésével - a változtatást. Az új jelszót csak akkor fogadja el a számítógép, ha a Verification-re adott válasz megegyezik a New password-ként megadott jelszóval.

A Unix-ban egy diszk file vagy adatállomány, vagy futtatható állomány, vagy egy directory (alkönyvtár). Egy file típusának jellegét a rendszer a file-t tartalmazó directory-ban nyilvántartja. Az egyes állományok típusára vonatkozó információt az ls -l paranccsal kaphatjuk meg. Az így nyert a könyvtárlista első mezőjében, file-típust és az ún. hozzáférési jogokat különböző karakterek jelzik. Ezek közül a legfontosabbak:

d file-típus jelző: az állomány egy alkönyvtár (directory)

- az adott felhasználói csoportra nézve nincs jog engedélyezve, illetve file-típus jelző nincs beállítva

Attól függően, hogy a fenti karakterek mely pozíciókon állnak, megtudhatjuk, az egyes hozzáférési jogok mely felhasználói csoportok számára vannak engedélyezve. A felhasználók csoportosítása a Unix-ban: tulajdonos (owner), a csoport (group) és mindenki más (world).

A chmod esetében a jog_maszk egy 3 jegyű oktális szám. Minden egyes számjegy egy-egy felhasználói csoportra vonatkozik (owner, group, world). Minden egyes bit (3 bit) egy-egy jog meglétét vagy hiányát jelzi.

A chmod-ra vonatkozó részleteket a man chmod parancs segítségével angol nyelvű help formájában megkaphatjuk.

Egy ASCII állományt, amennyiben az a parancsértelmező burok parancs- nyelvén írt szöveget tartalmaz, valamint könyvtárbejegyzésében a típusa x (executable, azaz futtatható állomány), nevének begépelése által végrehajthatunk. Az ilyen állományokat shell script-nek szokták nevezni. Futtatásuk hasonlít a DOS-ban a .BAT file-ok futtatásához.

A legelterjedtebb parancsértelmező burok a csh, illetve az sh. Minden shell scriptben olyan parancsokat hajthatunk végre, illetve olyan utasításokat írhatunk le, amilyeneket a kérdéses parancsértelmező burok (command shell) elfogad. Jellemző, hogy egy script-ben Unix programokat vagy további script file-okat futtatunk le, vagy szimbólumokat, környezeti változókat definiálhatunk, ciklusokat szervezhetünk, stb. A csh parancsértelmező onnan kapta a nevét, hogy parancsnyelve nagyon hasonlít a C programozási nyelvhez.

set kiírja az összes környezeti változó értékét

set TERM=VT100 a terminál típusát VT100-ra állítja

set DISPLAY=alex:0 az X-Windows kijelzőt az alex nevű host képernyőjére állítja be.

A Unix-ban az alias parancs segítségével egy sztringet helyettesítő szimbólumot definiálhatunk. A parancs általános formája:

Ez a parancs a mit sztringet a mire helyettesítő szimbólumhoz rendeli.

Érdemes a saját környezetet kialakító set és alias parancsokat a .login vagy .profile állományunk végéhez hozzáfűzni - az alkalmazott login shelltől függően -,. így a más operációs rendszerekben megszokott parancsokhoz hasonlóakat hozhatunk létre, a saját ízlésünknek megfelelő módon. Például: alias dir ls. Az argumentum nélkül kiadott alias parancs a létező szimbólum definicókat listázza ki.

A Unix operációs rendszer egyik nagy erőssége a folyamatok (az operációs rendszer által futtatott programok) szabványos ki- és bemeneti állományainak átirányíthatósága, és az ennek révén több, különböző programból felépített adatfeldolgozó rendszerek, ún. adatfolyamok létre- hozásának lehetősége. Egy adatfolyamot úgy képzelhetünk el, mint egy csővezetéket (pipe), amelynek az elején (standard input) betöltünk valamilyen folyadékot (adat). A csőben különböző szűrők lehetnek (filter programok, vagy egyszerűen csak filterek), amelyek megváltoztatják a csőben áramló közeg (adatok) jellegét. A csőből egy megváltoztatott jellegű közeg (feldolgozott adatok) folyik ki a kimeneti csapon (standard output). Egy ábra segítségével így jellemezhető egy adatfolyam:

A Unix adatfeldolgozó pipe-ba a < szimbólummal "tölthetünk be" adatokat: így irányítjuk át az első feldolgozó program standard inputját egy file-ba. A > szimbólummal a standard outputon "kiömlő" adatokat egy kimeneti állományba "tölthetjük". Példaként tekintsük a sort programot, amely standard inputról érkező állomány sorait abc sorrendbe rendezve kiírja a standard outputra! Ha ezzel egy rendezetlen ASCII szövegfile-t szeretnénk sorba rendezni (pl. tankör névsor rendezése), akkor ezt az alábbi paranccsal tehetjük meg:

Láthatjuk, hogy a parancsértelmező számára a () zárójelekkel tagoltuk ezen egyszerű adatfolyamunk leírását.

A who program előállítja a standard outputon az éppen bejelentkezett felhasználók listáját. Ezt az adatfolyamot a grep program szabványos bemenetére irányítjuk a | szimbólum segítségével. A grep számára az s5 keresési kulcsot adtuk meg első parancs-sor paraméterként. Tekintve, hogy nincs második paramétere, a grep tudja, hogy a standard inputján hajtsa végre a keresést. A grep a szabványos kimeneten listázza azon sorokat, amelyekben a keresési kulcsot megtalálta, ugyanakkor a fenti parancs- sorban a végső kimenetet az info1users állományba irányítjuk át. Több program összefűzésére példa:

A fenti parancs ugyanazt csinálja, mint az előző, de a grep szabványos kimenetén jelentkező adatfolyamot a more program segítségével a terminálon, képernyőnyi méretű részekre tagolva jeleníttetjük meg.

Saját programok írása C nyelven: fordítás, linkelés, futtatás

Programjainkat a Unixon valamilyen szövegszerkesztő programmal (például joe) gépelhetjük be (vagy a hálózatba kapcsolt más gépekről a URAL2-re másolhatjuk). A forrás állományok elkészülte után azokat le kell fordítani a megfelelő fordító programmal, az így keletkező tárgykódú állományokból futtatható programot kell szerkesztenünk. Az így elkészült programot a Unix operációs rendszerből futtathatjuk. A Unix C fordítója (cc) alapértelmezésben össze is szerkeszti a futtatható programot, ha a fordítás hibátlan volt. A futtatható program neve a.out lesz, ha nem specifikálunk mást.

A Unix cc fordítóprogram .c-re végződő nevű C forrásállományokat fordít le. A lefordított tárgykódú programmodul neve megegyezik az eredeti forrásmodul nevével, de .o-ra fog végződni. Ha lefordított forrásállomány egy teljes C program, és semmilyen parancs-sor kapcsolót nem adtunk meg a cc-nek, akkor automatikusan futtatható programot szerkeszt a cc (úgy, hogy behívja az ld programot) és a futtatható program neve a.out lesz. A cc program fontosabb parancs-sor kapcsolói:

-l a szerkesztő program számára egyes futási idejű könyvtárakat specifikálhatunk.