Az IPv6 egyik legjelentősebb újítása a Mobile IPv6 (MIPv6), amely biztosítja a fizikai csomópontok mozgás közbeni folyamatos adatátviteli kapcsolatát. A MIPv6 által nyújtott központosított mobilitáskezelés hiányosságaira azonban rávilágított a robbanásszerűen növekvő mennyiségű mobil szélessávú adatforgalom, a heterogén hozzáférési rendszerek terjedése és a virtualizált/programozható hálózatok megjelenése okozta új követelményrendszer. Az IP szintű mobilitás egyik fő kérdése napjainkban ezért a skálázhatóság és az adat valamint a jelzési síkok elkülönítése, amit a mai centralizált rendszerek nem biztosítanak. A megoldási lehetőségek közül kiemelkedik a Distributed and Dynamic Mobility Management (DMM) megközelítése, ahol a terhelés egyenletesebben oszlik el és fokozható a rendszer megbízhatósága. A DMM mind felhasználói síkon, mind pedig vezérlési síkon jelentős javításokat, egyszerűsödéseket vezet be a mobilitás-kezelési protokollokra nézve. Ezek mellett nem köti központi csomópontokhoz a felhasználók adatforgalmát, így eltűnnek a központi szereppel bíró, un. „anchor” entitások a hálózatból, ezért sok használati esetben hatékonyabban elégíthetii ki a komplex mobilitás követelményeit. A szakdolgozat/diplomaterv a különböző elosztott mobilitáskezelési megoldások analitikus összehasonlító elemzését tűzte ki célul, korlátaik feltárásával, hatékonyságuk különböző indikátorokkal történő jellemzésével a fókuszban.