Napjaink hagyományos hangátvitelre optimalizált mobil és vezeték nélküli hálózatainak centralizált felépítése miatt egyre nagyobb gondot okoz a rohamosan növekvő számú Internet-felhasználó és az általuk indukált IP forgalom kezelése. A modern alkalmazások, szolgáltatások és használati esetek a rendszerekben skálázhatósági problémákat okoznak, és felvetik az elosztott architektúrák felé való elmozdulás lehetőségét. A különböző rádiós technológiák terjedésének és együttélésének, valamint a pico- és femto-cellák telepítésének köszönhetően a mobilitás hatékony biztosítása már az IP rétegben is feladatokat okoz. Az új, „flat” architektúrák támogatására és a mobilitás-kezelés skálázható megoldására merült fel az igény az elosztott mobilitás-kezelésre. Ennek lényege, hogy néhány darab központi eszköz használata helyett a felelősséget kitoljuk a hozzáférési hálózat felé, ezáltal sokkal több — felhasználóhoz közeli — eszköz szolgálná ki a mobilitási igényeket. Az elosztott mobilitás-kezelés sémái még igen kezdeti fázisban vannak, sok párhuzamos szálon folyik a kutatás, és a kutatók más és más protokollokkal és módszerekkel próbálják megoldani az elosztottságot. Az egyik legígéretesebb megközelítés az útvonal-optimalizálás, melynek Mobile IPv6-ban alkalmazott két megoldása a Route Optimization (RO) és ennek továbbfejlesztése az Enhanced Route Optimization (ERO).