Napjaink IP alapú kommunikációs rendszerei feltételezik, hogy az egymással kommunikáló egységek a topológiai helyüktol függo IP címekkel rendelkeznek, melyek segítségével azonosíthatók és elérhetok. Az IP címek tehát egyrészt azonosítják a terminálokat, másrészt meg is határozzák azok topológiai helyét, tehát szemantikailag túlterheltek. A Locator-Identifier Split módszerek elválasztják egymástól az azonosító és helymeghatározó funkciókat és erre támaszkodva a klasszikus hálózati architektúrától eltéro rendszereket hoznak létre. A fenti problémát felismerve a kutatók több olyan módszert dolgoztak ki (HIP, FARA, SHIM6, LIN6, HI3), melyek segítségével a hálózati entitások azonosítása független azok aktuális tartózkodási helyétol. A jelentkezo hallgatók feladata ezen módszerek elméleti, és szimulált/valós tesztrendszeren történő gyakorlati vizsgálata. A feladat diplomatervig vihető.