A következő generációs hálózatok fejlettségének szempontjából elengedhetetlen a skálázhatóság és a rugalmasság biztosítása. E tulajdonságok eléréséhez gyakran komplex hálózati protokollok szükségesek, amelyek kifinomult forgalomirányítási és hálózat-programozási technikákat alkalmaznak. A hálózatok méretének és az elvárt szolgáltatásminőség növekedésének következtében azonban jelentősen növekedhet a protokoll-heterogenitás, mely végérvényben bonyolultabb és költségesebb karbantartást is eredményezhet. Fontos tehát, hogy olyan megoldást lehessen adni, mely szem előtt tartja az egyszerűbb konfigurálhatóságot és a minél nagyobb biztosítható hálózati teljesítményt. Ezen aggályok fényében a Segment Routing over IPv6 (SRv6) protokoll használata egy jó lehetőség lenne a probléma megoldására, mivel az IP-hálózatokban egyszerre képes forgalomtechnikai és hálózati programozási képességeket biztosítani, miközben csak az IPv6 protokollra támaszkodik. Bár a protokoll maga jó választás lehet, azonban a címzési módszerét illetően skálázhatósági problémák is felmerülhetnek. A hálózati szegmenseket IPv6-os címekkel azonosítják, és a több tíz, vagy bizonyos esetekben akár több száz szegmensazonosító jelenléte egy IPv6-csomagban akár a kívánt hatás ellenkezőjét is eredményezheti a hálózati teljesítményben. A hallgató feladata, hogy a következő generációs mobilhálózatok (5G, 6G) szempontjából vizsgálja meg az SRv6 alkalmazhatóságát és tervezzen egy, a fent említett problémát enyhítő, protokollkiegészítő eljárást.

Tanszéki konzulens: Dr. Bokor László, egyetemi docens
Külső konzulens: Leiter Ákos, Nokia-Bell Labs